Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
1077 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, jegyző úr. Megadom a szót Molnár Gyulának, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr! MOLNÁR GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisz telt Ház! A következő évtizedek legnagyobb kihívása, és nemcsak Magyarország, hanem az egész világ számára a globalizáció és az információs társadalom kérdései. A mai aktuálpolitikai indíttatású vita ellenére azt hiszem, akkor járunk el felelősen, ha picit feljebb visszük a horizontunkat, távolabb tekintünk a holnapi napnál, és figyelembe vesszük azt, hogy mi is történik körülöttünk a világban. Mondom ezt azért, mert talán most sokan felvetik Magyarországgal kapcsolatban, hogy relatív versenyhátrányban vagy unk, de ennek lehetnek előnyei is: akkor, ha tanulunk az előttünk járók tévedéseiből, és bizonyos szakaszokat kihagyva, a hibákat korrigálva csatlakozunk a világban zajló folyamatokhoz. Egy tőlünk Nyugatra aktívan dolgozó szociáldemokrata politikus egy bes zédében azt mondta: új ipari forradalom tanúi vagyunk, és ezt a forradalmat akkor sem tudnánk megállítani, ha akarnánk. Legfeljebb lemaradunk. Ez egy nagyon fontos, és jellemző szemléletbeli különbség, ami a magyar és a nyugateurópai politikusokat jellemz i; talán érdemes ezt megszívlelnünk. De hogy miről is maradunk le, azt pontosan kell megfogalmaznunk. A víziók, az álmok könnyen megtéveszthetnek minket, és keserű lesz az ébredés; ahogy az 1910es években a londoni városatyák válságstábot hoztak létre azé rt, hogy a lóállomány aggasztó szaporodása miatt 1950ben súlyos gondok lehetnek az angol fővárosban - nos, nemhogy a probléma nem jelentkezett, már ló is alig volt Londonban. Tehát az 1910es becslések 1950re nem váltak valóra. Hogy hogyan is néz ki a jö vő, a következő évtizedek vagy évszázadok, arra számtalan elemzés készült az utóbbi időben. Talán orwellinek tűnik néhány gondolat, de érdekes elmeditálnunk rajta. Az első ilyen, a teljes műszaki fejlődést felölelő munka 1991ben készült el, ezt dolgozta á t nemrég és publikálta két kiváló elemző. Ebből szeretnék önöknek néhány érdekesnek tűnő példát - nyilván a teljesség igénye nélkül - kiragadni. Nos, az ő elemzésük szerint az első mesterséges, elektronikus élet megjelenése 2006ra tehető a vilá gban. A mesterséges intelligenciát alkalmazó házak 2010ben várhatóak. Az internethasználók száma eléri az 1 milliárdot: ezt 2005re teszik az elemzők. A szoftverek többségét gépek fogják majd írni: ezt 2011re prognosztizálják. Azt, hogy a robotok fizikai lag és mentálisan is felülmúlják az embereket, 2030ra. Mesterséges agysejtek lesznek 2017ben; a háztartási gépeket beszédhangon vezéreljük, ezt a közeli 2005re; hogy virtuális ablakokon fogunk kitekinteni a világra, ezt 2015re; hogy a mesterséges intel ligencia először doktori címet fog kapni a világban, ezt 2018ra; hogy mesterséges csapadékkal fogunk öntözni, ezt 2035re; és hogy a gondolatfelismerés mindennapi gyakorlat lesz - ez nyilván a parlamentarizmust is át fogja alakítani , ezt 2025re prognos ztizálják. S azt mondják, hogy a fegyverek többsége majdan egyszer nem embereket, hanem rendszereket fog megtámadni - ez egy érdekes új világ , ezt 2010re teszik. És hogy egy kis pozitívumot is mondjak: az érzelemszabályozó eszközök prognosztizált dátuma 2025. Nos, ez egy nagyon komoly tanulmányból kiragadott néhány jellemző példa, lehet egy vízió a szép új világ lehetséges variációval, de az talán érzékelhető, hogy nekünk nemcsak és kizárólag a holnapi napra kell válaszokat adnunk, hanem picit távolabbi időszakra is. Ezért rendkívül fontos, hogy ebben a technológiai fejlődési időszakban a politika nagyon pontosan fogalmazza meg a saját maga számára a célokat. Nem hiszem, hogy vehetem magamnak a bátorságot, hogy e pillanatban, erről a helyről zárt definíci óként megfogalmazzam, mit is kell tennünk a következő évtizedekben, de néhány alapelvet mindenképpen szeretnék rögzíteni. Az egyik fontos dolgunk az, hogy a társadalom egészét egyben tudjuk tartani ezekben a folyamatokban. Rendkívül fontos kötelességünk és felelősségünk, hogy mindenki számára
