Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PÁLFI ISTVÁN (Fidesz):
1013 ő számára is elfogadható gondolat kell hogy legyen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm s zépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Folytatjuk a felszólalások sorát. Pálfi István képviselő úr következik, Fidesz. PÁLFI ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy ötletroham tartja lázban lassan már egy évtizede vagy több mint egy évtizede igen makacsul a magyar közgazdászok úgynevezett neoliberális szárnyát. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ők azok, akik sohasem látják az alagút végét, de hosszabbnál hosszabb tanulmányokat tudnak erről írni. Olt hatatlan vágy él bennük arra, hogy kísérleti nyulakként furábbnál furább próbák elé állítsanak bennünket, magyar polgárokat. (20.10) Ha pedig a hatalom közelébe kerülnek, akkor rögvest nekilátnak kezdetben hihetetlennek tűnő terveik megvalósításának. Minis ztereik is jól beazonosíthatóak, tevékenységük eredményeképpen nevük puszta emlegetése is elborzasztja, akár évtizedeken keresztül is, a békés magyar honpolgárt. Így volt ez Bokros Lajossal, akit a róla elnevezett csomag tett hírhedtté kis hazánkban és las san most már KözépEurópában is. És nem fog ez másként történni Csillag Istvánnal sem, akinek nevéhez a magánnyugdíjpénztári ötlet kidolgozása köthető. De nincs egyedül ezzel a kétes hírnévre törekvéssel a mostani szociálliberális kormányban. Engedjék meg , hogy a minisztertípusok jellemzésére egy történelmi személyiséget idézzek. Danton, a francia forradalom egyik kimagasló személyisége mondotta az alábbi szavakat az ő korában: "Egy jó rendőrminiszter legalább három összeesküvést és két államcsínyt tart ál landó készenlétben." Ezeket a szavakat mint igazságügyminiszter mondta egyébként, s ezáltal meg is adta korának jellemző minisztertípusát. Változnak az idők, úgy tűnik, hogy egy MSZPSZDSZ vezette kormányban akkor alkalmas valaki - ennek mintájára - pénzü gyi, gazdasági területen dolgozó vagy népjóléti, egészségügyi, szociális területen dolgozó miniszternek, ha legalább egykét magánnyugdíjpénztári ötletet és kéthárom, úgynevezett alternatív egészségbiztosítási kezdeményezést tart állandó készenlétben. Mi nden jel szerint ez a kormány teljes gőzzel folytatja azt a munkáját, mondhatnám úgy is, hogy aknamunkáját, amivel további zűrzavart okoz az ellátórendszerben és egyúttal jelentős hiányt ezen ellátórendszer pénzügyi alapjaiban. A látszatra pénzügyiköltség vetési kérdésnek tűnő vita valójában rendkívül komoly szociális, jóléti vonzatokkal rendelkezik. Ráadásul a vita tárgyát képező átalakítások a törvényjavaslat többi területéhez képest más időtávba helyezendők, hiszen itt minimum 2530 év közötti időtávra s zóló döntéseket hozunk; olyan döntéseket, amelyek következményeit utódaink már rendkívül nehezen tudnák korrigálni. A vita azáltal válik húsbavágóvá, hogy a mai húszas, harmincas, negyvenes éveit élő korosztály, más lehetőség nem lévén, csak akkor fog szem bekerülni jó vagy rossz döntésünk következményeivel, amikor már készülődni fog első nyugdíja felvételére. Visszatérve tehát, önök onnan folytatják, amikor 199697ben kiszabadították a szellemet a palackból. Ahelyett, hogy átgondolt és a nemzet valódi jövő jét biztosító nyugdíjellátórendszer kialakítására törekedtek volna, elindítottak egy jól kiszámított cselekvéssort, amit szégyenszemre nyugdíjreformnak neveztek. Számításokon alapult az is, amit tettek, és a számítás, valljuk be őszintén, sajnos be is jöt t. A legaktívabb magyar keresőréteget csábították vagy terelték át a magánnyugdíjpénztárak felé, anélkül, hogy az a 2 millió ember tisztában lett volna azzal, hogy mit választ, és döntésének vannake veszélyei a későbbi szociális biztonsága szempontjából. Nos, úgy tűnik, hogy már megint egy bizonyos receptkönyvből akarnak kínálni számunkra valami olyasmit,
