Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PÁLFI ISTVÁN (Fidesz):
1014 amit maguk az ajánlók sem főztek sohasem, csak hallották, hogy máshol már ettek ilyet. Pedig kiforratlan, kidolgozatlan elképzelésekkel nem szabad veszél yeztetni a magyar társadalom jövőjét, a ma aktív korú magyar lakosság nyugodt jövőjét, és nem szabad bizonytalansággal lerombolni jövőképünket. De térjünk vissza a recepthez. A recept az önök tálalásában így hangzik: itt van egy növekvő magyar gazdaság, ah ogy mondani szokás közgazdász berkekben, ez átment a sajtóba is: növekedésre ítélt gazdaság, hiszen felzárkózni csak úgy tudunk egy nálunk magasabb szinthez. Minden valószínűség szerint egykét évtizeden belül a magyar jövedelmi szint megközelíti vagy talá n el is éri az Európai Unió átlagát, ez pedig jelentős járulékbevételnövekedéssel is jár vagy járhatna. Ugyanis ha a bérszint, a jövedelmi szint emelkedik, az magával húzza a járulékokat is. A magyar polgárok számára csatlakozásunk egyik legfontosabb mérc éje a reáljövedelmek emelkedése, ami az egyik legkiszámíthatóbb mutatóként jelentkezik a különféle gazdasági elképzelésekben, ahogy a közgazdászok mondják, modellekben. Kiszámítható, kettős értelemben is kiszámítható, gazdasági matematikai szempontból, és a másik értelmezésben mint célkitűzés, amelyhez a többség ragaszkodik, amely vágyként és elvárásként mutatkozik a politika felé. Mi kellett még ahhoz, hogy ilyen nagy számban csatlakozzanak az úgynevezett második pillérhez, a tisztán piaci alapon működő ma gánnyugdíjpénztárakhoz? Ehhez az kellett, hogy legyen egy nagy számú, középkorú, aktív, munkaképes lakosság, amelyet kellőképpen elbizonytalanítottak szülei, nagyszülei korábbi szocialista állami nyugdíjjal kapcsolatos tapasztalatai. Aggódva saját sorsuk, jövőjük kapcsán, a legelső felkínált lehetőséget kihasználva, kiugrottak az úgynevezett első pillérből, amely ezáltal még több sebből vérzik, és átugrottak valahova, amiről azt mondották nekik, egyszerűen, de sokat sejtetően, hogy ez majd jobb lesz. Ennyi volt az összes érv '9697ben. Igazából időt sem hagytak a döntés megfontolására; érveket pedig, mármint a magánnyugdíjpénztári tagság melletti érveket csak a Pénzügyminisztérium beosztott apparátusi szakembereitől hallottak - a "szak"ot idézőjelbe tette m. Bármilyen más felvetést tettek jól felkészült, nemzetközi kitekintéssel is rendelkező magyar közgazdászok, tudósok vagy szakemberek azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen rendszer kialakítása nagy megfontoltságot igényel és korántsem veszélytelen, a válasz mindig csak egy volt: magánnyugdíjpénztár, tőkefedezeti alapú nyugdíjjárulékkal és járadékkal, 253040 éven belül. Körülbelül úgy jártak el, mint Švejk kedves katonaorvosa: mindegy, hogy ki milyen tünettel kereste fel, akár reumával, akár influenzával, a válasza szigorú volt: beöntés. Miután önök állandóan az élet minden területén európai megoldásokra hivatkoznak, nézzük meg, hogy hogyan is csinálják ezt európai módon. Engedjék meg, hogy a sokszor hivatkozott svéd példát hozzam fel, ma már egyébként elhang zott a svéd példa, Svédországra történt hivatkozás. Szó szerint idézek a Közgazdasági Szemlében Semjén Andrástól megjelent cikkből, 1999. Szó szerint kell idézni, és lesz is értelme, hogy miért. "Svédországban 1984ben létrehozták a rendszer működésének el emzésére és felülvizsgálatára az úgynevezett nyugdíjbizottságot, amely több évi munka után 1990ben, hat évvel később tette közzé megállapításait és javaslatait a rendszer reformjáról. A javaslatokat 1991ben széles körben megvitatták, és végül az a konklú zió alakult ki, hogy a bizottság által javasolt változásoknál radikálisabb lépések szükségesek. Az új koncepció alapelvei 1992 augusztusára készültek el, és '94 januárjára sikerült megegyeznie a kormányzó, akkor polgári pártoknak és a szociáldemokratáknak a reformjavaslatokról. Ezeket a szükséges módosítások elvégzése után terjesztették a parlament elé, amely elhatározta az új rendszer 1996os bevezetését." Érdemes kiemelni az idézetből az évszámokat: 1984ben kezdték el, és alapos előkészítés után, 1996ba n, 12 évvel később vezették be. Ki kell hangsúlyozni a módot is: széles körű társadalmi egyeztetés után, a kormány és az ellenzék megegyezése alapján került a svéd parlament elé a nyugdíjreformcsomagtörvény. Nemcsak a politikai egyeztetésre volt így lehet őség, ez viszonylag rövid idő alatt, kéthárom év alatt végül is lezajlott, hanem egy egész társadalom jövőjét
