Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Képviselő frakcióból történő kilépéséről - Mentelmi ügyről - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök:
11 Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A harmadik nagy, talán minden eddiginél nagyobb kihívás az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Ez fogja meghatározni életünket és a következő nemzedékek életét is. Számunkra a csatlakozás esély é s kihívás; előny és némi áldozat egyszerre. A kérdés az, hogy összességében nyerünke vagy sem. A kérdés az, hogy ettől az ország és lakói gazdagabbak lesznek, több esélyt kapnak, a gyerekeik jobban élhetnek vagy sem. Az én válaszom, a mi válaszunk, és úgy gondolom, mindannyiunk válasza határozott igen. A csatlakozás több mint politikai kérdés. Ez az elmúlt ezer év egyik legjelentősebb társadalmi, történelmi eseménye; ha úgy tetszik, új államalapítás. Magyarország évszázadok óta először a legfejlettebbek kö zé áll, egyenrangú társsá válik. Az európai integráció nemzeti céljaink megvalósításának eszköze, ezért nemzeti érdek. Nemzeti kormánynak tehát csatlakozáspártinak kell lennie. A mi kormányunk pedig nemzeti kormány. Olyan Európához csatlakozunk, amelyben n emzeti értékeink nem feloldódnak, hanem megerősödnek. Magyarként csatlakozunk. A csatlakozás előkészítése több elemből áll: felgyorsítjuk a felkészülést, ennek intézményi keretéről napokon belül dönt a kormány. Persze a csatlakozás nemcsak a kormány ügye. A csatlakozás közügy. Szerepet kell kapniuk benne a pártoknak, a kormányerőknek és az ellenzéknek egyaránt; szerepük lesz a szakmai és civil szervezeteknek, és be kell vonnunk határon túl élő honfitársainkat is. Közös elhatározással módosítanunk kell az al kotmányt. Minden korábbinál szélesebb összefogásra van tehát szükség, hogy a csatlakozás után mindenki együtt ünnepelje az új Magyarország megszületését. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Ma szeptember 10e van. Egy éve New Y orkban békésen indult az élet, a felnőttek munkába, a gyerekek iskolába igyekeztek. Azután másnap felbolydult a világ. Az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11én ért terrortámadás világszerte együttérzést, megdöbbenést és felháborodást keltett. Kérem tis ztelt képviselőtársaimat arra, hogy egyperces néma felállással adózzunk az áldozatok emlékének. (A teremben lévők néma felállással adóznak az áldozatok emlékének.) Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! E brutális terrortámadás az egyetemesen vallott értékek ellen irányult. Az emberi jogok, az élethez való jog, a szabadság, a demokrácia, a szabad kereskedelem eszméjét, a rájuk épülő életmódot, gazdasági, társadalmi rendet és azok jelképeit érte támadás. Ezek az értékek hazánk számára is meghatározóak. A rendszerváltást követő magyar demokrácia építőkövei. Egyben az utóbbi tizenkét év külpolitikáját meghatározó euroatlanti integrációnk alapjai is. Hozzá kell tehát járulnunk védelmükhöz, érdemben és hitelesen kell részt vennünk az érdekközösséget fenyege tő új kockázatok és új veszélyek, a terrorista akciók, a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozásában. Ez a harc azonban csak a nemzetközi közösség minél teljesebb összefogásával, támogatásával, együttes fellépésével lehet sikeres. Tisztelt Ház! Mi azt gondoljuk, hogy az országban az alapkérdésekben megegyezésre és közös cselekvésre van szükség. Ezt várja tőlünk az ország. Meggyőződésem, hogy érdekegyeztetéssel, párbeszéddel, szakmai fórumok felhasználásával megteremthető a társadalmi konszenzus. Ez kell ahhoz, hogy Magyarország a következő évek kínálta óriási lehetőséget jól ki tudja használni. Szeretném még egyszer kimondani: a demokratikus politika része a verseny, de nem része a harc. Nekünk nem az ellenzék, hanem a reménytelenség, a kiszolgál tatottság, a nincstelenség, az esélyek hiánya az ellenfelünk. Mi ezeket és nem az ellenzéket kívánjuk legyőzni. Az ellenzék néha rivális, máskor együttműködő partner. Mert az ország nem a miénk és nem az ellenzéké. Az ország tízmillió, a határainkon belül és ötmillió, a határokon túl élő fontos magyar ember értéke. Mi csak képviseljük őket, mi, mindannyian, akik itt ülünk. Magyarországnak meggyőződésem szerint oka van a bizakodásra. Rendezzük be ezt az országot úgy, hogy mindenki biztonságban és jól érezze magát benne. Meg vagyok győződve arról, hogy együtt messzebbre jutunk. Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)
