Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
955 Ami most már az előterjesztő személyét illeti, mert két ilyen probléma volt, az előterjesztő párt, amely állítólag... - és erről az imént beszéltem. Ami az előterjesztő személyét illeti, hogy a diktatúra elnyomó gépezetének egyik részében tag volt, igen, képviselő asszony, az volt. Ugyanúgy a diktatúra egyik elnyomó gépezetében volt tag, mint ahogyan a diktatúra másik elnyomó gépezeté nek volt tagja sajnálatosan elhunyt képviselőtársunk, Gyuricza Béla tábornok, aki az önök képviselője és az önök által kinevezett politikai államtitkár volt, és ahogyan a diktatúra ismét másik elnyomó gépezetének volt tagja az a Pintér Sándor, aki az önök megbízásából volt belügyminiszter. Tisztelt Képviselő Asszony! Ön a hozzászólásában félig kimondta azt, amit gondolt, hogy csak a halott kommunista a jó kommunista. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem igaz!) Azok a kommunisták, akik meghaltak, azokkal ninc s semmi baj (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) , akik túlélték, azokkal sajnos ez és ez a probléma van. Ön, tisztelt képviselő asszony, azt a rendszerváltás óta nagyon elterjedt jobboldali szemléletet képviselte, hogy a ti kommunistátok az bolsevik, a mi komm unistánk az meg hazafi. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Nincs több kétperces felszólaló, talán a tárgytól való eltérés lehetősége is ezzel véget ért. Göndör István következik. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valahogy én is úgy vagyok, mint Kósa Ferenc, hogy nagyon sokat hezitáltam azon, hogy szóljak, ne szóljak, vagy egyszerűen itthagyjam ezt a vitát, mert engem mélységesen bánt és mélységesen sért, és én megpróbálom elmondani - talán megérti Szabó Erika is , hogy ami t ön elmondott, az miért sért nagyon sok embert, aki a baloldaliságot vállalja. Igenis sért az, hogy kinek van joga egy kitüntetést alapítani, és igenis sért, amikor Horváth János, általam nagyra becsült képviselőtársam azt mondja, hogy mi alkalmasabbak le nnénk arra, hogy egy ilyet tegyünk vagy ilyet előterjesszünk. (Dr. Horváth János: Én nem mondtam!) Szó szerint ezt mondta, kedves képviselőtársam: alkalmasabbak lennénk - így használta. (Dr. Horváth János: Nem mondtam! Akkor sem mondtam ilyet!) Megnézzük a jegyzőkönyvet, majd amikor kihozzák. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az már késő!) A köztünk lévő barátság miatt majd én ezt ki fogom keresni, és majd megbeszéljük. (Körömi Attila: Nézzük meg most!) Vissza tudjuk keresni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: M iért nem lehet megnézni? - Nem erről szól!) De erről volt szó. (Az elnök csenget.) Nagyon sok hozzászóló azt mondta, hogy vonjuk vissza, mert nekünk ehhez nincs erkölcsi tőként. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Szóval, hadd mondjam el önöknek... - én türel mesen vártam több órán keresztül, engedjék már meg, hogy én is elmondjam! (Körömi Attila: Minden így kezdődik, hogy kiforgatjátok a másik szavait! - Az elnök ismét csenget.) Bocsánatot kérek. ELNÖK (Harrach Péter) : Hallgassuk figyelemmel a képviselő urat! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Azt gondolom - és talán elfogadják tőlem , hogy a rendszerváltás időszakában az 1956hoz való viszony egy központi kérdés volt minden oldalon és mindenkinek. Egy fél mondatot engedjen meg az MDFes képviselőtársam, hogy amikor a rend szerváltásért küzdöttünk, akkor még nagyon sokan együtt dolgoztunk az MDFesekkel, és csak azért, mert az útjaink elváltak, ettől kezdve valahol, bennem az alakult ki, hogy a vita során lehet, hogy nekünk valamilyen bélyeget kellene viselnünk vagy a homlok unkon, vagy valahol máshol, csak azért, mert a mi szüleink... - és most adok igazat Szabados Tamásnak. Megosztom önökkel, hogy én, amikor heves és fiatal és nagyhangú voltam, megsértettem a családomnak egy tagját, a Horváth Jánossal együtt azonosan küzdő é s Amerikába távozó rokonunkat, mert amikor több mint harminc év után
