Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
956 hazatért, akkor én azt mondtam, hogy lehet, hogy bűnösök vagyunk, mert a szüleink itthon maradtak, és mi itthon dolgoztunk, és itthon teljesítettünk sorkatonai szolgálatot. De nem tudom e lfogadni azt, hogy majd az én három gyerekemnek azért kell, mondjuk tíz, húsz, harminc, negyven vagy ötven év múlva szemlesütve járnia, mert az édesapjuk vállalta a baloldaliságot, és a baloldalon küzdött a rendszerváltásért. Azt gondolom... - és ezért his zek abban, amit Szabados Tamás mond. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ez a munka folyt, 1988ban, '89ben, nagyon sokan vannak a baloldalon is, akiket éjszaka hazakísért a rendőrség, és órákig állt a rendőrautó a ház kapujában vagy azon a rendezvényen, ah ol összejöttünk és beszélgettünk arról, hogy hogy lehetne a rendszerváltást békésen megcsinálni. Azt gondolom - és nem is engedem, én vállalom , hogy nem engedem elvitatni magunktól azt, hogy igenis szerepünk volt abban, hogy megerősödtek a jobboldali gon dolkodású szervezetek, és létrejöttek, és igenis Magyarországon békés volt a rendszerváltás. Azt gondolom, hogy amiről beszélnünk kellene, az az, hogy '90 óta elkezdődött egy demokratikus országépítés, annak a jogrendszerével és a gazdaságával együtt. Igen is arról kellene beszélni, hogy ehhez ki mit tud hozzátenni. Azok lesznek a méltók egy kitüntetésre, és úgy, ahogy Eörsi Mátyás elmondta, igenis az fogja majd minősíteni, hogy mikor és ki kapja meg, és milyen cselekedetekért. Azt hiszem, hogy furcsa dolog ez, amikor azt lehet hallani, és elindul egy versenyfutás abban - amit Kósa Ferenc elmondott , hogy mi ezekről a közös élményeinkről, emlékeinkről nem beszélünk. Mi tenni akarunk érte, mi dolgozunk érte, és nincs szégyellniva lónk, de nem is hagyjuk, hogy ezt a bélyeget ránk süssék. Nem tudom elhallgatni, ne haragudjanak, ahogy Szabó Erika is elmondta, szóval nekem, ami nem tetszik bent, ez úgy igaz - nincs itt Varga képviselő úr, ezért nem akarom megbántani , gondolják végig: szóval a tisztítótűz, az csak a Fideszen keresztül vezet? (21.10) A III/IIIas dolgot csak azért hozom szóba, hogy tessék végiggondolni - én végigültem az előző két ciklust is , az ügynök mindig egy megvetett, megbélyegzett emberként szerepelt a parlamen tben. Most abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy az ellenzék soraiban valakihez közel lehet, az érdek megköveteli, megfordítják, és most már a beszervező kerül előtérbe. Azt gondolom, ez az, amiben végre a konszenzus kialakulhatna, amit Ivanics képvise lő úr mondott. Ha arról beszélnénk és el tudnánk fogadni, hogy Magyarországon demokrácia van, a demokráciában választások útján gyakorolják az emberek a jogaikat és döntenek, hogy mikor, kiket juttatnak a parlamentbe, és felruházzák azzal, hogy döntéseket hozzanak, azt gondolom, hogy nekünk ezt tudomásul kellene venni és el kellene tudni fogadni. Ha ezt el tudnánk fogadni, akkor lehet, hogy egy lépéssel közelebb lennénk ahhoz, hogy együttgondolkodjunk, hogy konszenzus legyen, ha most a kitüntetés kapcsán ar ról vitatkoznánk, hogy igenis milyen kritériumok kellenek ahhoz, hogy kik kaphatják majd meg, nem pedig ügynökökről, '56ról, '56 utáni sérelmekről beszélnénk. Hogy miért tudunk ilyen őszinték lenni, hadd mondjam el önöknek: a '90es választásokkor egy nag yon öreg - megint csak Horváth Jánoshoz megyek vissza, neki már elmeséltem ezt a példát - kisgazda barátom azt mondta, amikor arról beszélgettünk, sikerült, békésen és ez milyen jó dolog - egész más volt akkor a légkör, még nem voltunk politikai ellenfelek a szó mai értelmében, akkor ő azt mondta : azért kellett ennyi évtizedet várni, mert kellett a ti korosztályotok, aki nem tudta, hogy mit jelent '56 és nem féltetek. Mert nekünk már nem volt hozzá bátorságunk, mert mi ezt megéltük, és mi igenis ennyi évt ized után is félünk. Ahhoz sem volt bátorságunk - ezt mondta nekem ez az öregúr , hogy odaálljunk mögétek és támogassunk benneteket, hanem a meleg szobából, az ablak mögül drukkoltunk a sikereteknek, mert tudtuk, hogy vagytok.