Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZABADOS TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - KÓSA FERENC (MSZP):
950 lehet aktuálpolitikai helyzetbe hozni, n em lehet jónak tűnő felszólalásokkal eltakarni; ha simogató kéz közelít, akkor is összerándul az izom. Higgyék el, hogy erről van szó: az 1956ot elevenen megélőkben jelen pillanatban ez az előterjesztés ilyen zsiger. Nem tudjuk pontosan, hogy mit kaphatun k a végén. Erre mondom én, hogy el kell telnie egy kis időnek, tényleg le kell tisztulnia ennek a kérdésnek, és majd évek múltán lehet ezt objektíven, kívülről szemlélni. De most még nem lehet. Elég sok érvet felsorakoztattak a fideszesek, de önök is ponto san tudják, mi a helyzet, hiszen ismerik egymást, ismerik a frakciójukat, még ha esetleg nem is beszélnek olyan kérdésekről, amelyekről pedig szükséges lenne. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szabados Tamás neve jelent m eg a monitoron. Megadom a szót a képviselő úrnak. SZABADOS TAMÁS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, mert Ivanics képviselő úr megérintett azzal, hogy kis időnek el kell telnie, és majd megérik rá az idő, hogy ezt valaki beterjeszthesse, és hogy sok érvet felsorakoztattak, miért nem lehet ezt a törvényt most átvinni. Kedves képviselőtársam, önök csak egyetlenegy érvet mondtak - egyetlenegy érvet! Abban tehát megegyezhetünk, hogy Nagy Imrét önök is tisztelik; csak egy érv maradt fenn: az, h ogy a Magyar Szocialista Pártnak ezt nincs joga beterjeszteni. Ezzel önök nem kevesebbet mondtak ki, kedves képviselőtársaim, mint azt, hogy a magyar lakosság, a magyar választópolgárok több mint felének a szavazatát birtokló Magyar Szocialista Párt illegi tim párt. Ha pedig ezt kimondták, azzal 2,6 millió - a családtagokkal együtt több mint 5 millió - embernek a becsületébe gázoltak bele. De nem is ez az érvem. Képviselőtársaim, rámutatok egy nagyon kedves képviselőtársamra, akit úgy hívnak, hogy Kósa Feren c; remélem, hallották már ezt a nevet. Tessék megnézni "A másik ember" című filmjét. Ha ezt önök megnézték, láthatták egy mélyről jövő baloldali embernek a vallomását 1956ról és annak előzményeiről - akkor mindent megértettek. Ha ezt a filmet nem látták, vagy csak úgy tesznek, mintha nem látták volna, és letagadják azt, hogy a baloldalon ülők között legalább annyi hazafi van, mint önök között, akkor csúsztatnak, sőt meg merem kockáztatni, hogy hazudnak. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces fel szólalásra jelentkezett, képviselő úr? (Kósa Ferenc: Igen.) Akkor a másik gombot kellett volna megnyomni, de a szót így is megadom. Parancsoljon! Kósa Ferenc, az MSZP képviselője következik. KÓSA FERENC (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő társaim! Én nagyon ritkán szólalok meg a parlamentben, most is azt gondoltam már magamban, hogy jobb lenne, ha elmennék, mert azok közül, amiket itt hallottam, nagyon sok mindent méltatlannak tartok ahhoz, amiről beszélnünk kellene. Nem így indult a dolog; Mécs Imre képviselőtársunk hitelesen, pontosan és tisztességesen elindított egy tanácskozást, és ettől hihetetlen távolságra kerültünk, került a beszélgetés. Személyesen senkit sem akarok bántani, de egy harmadik szempontot szeretnék felvetni. Alkalmasint egy vallomással is tartoznék, elmondanám, hogy 1956 után pár évvel az egyik filmes tanárom egy pincében levetítette nekem azt a dokumentumfilmet, amelyen Nagy Imre az utolsó szó jogán arra a kérdésre, hogy kére kegyelmet, azt válaszolta: kegye lmet nem kérek, a sorsomat a nemzet kezébe teszem. Ültünk ott nyolcantízen fiatal filmesek, megnéztük ezt a filmet háromszor egymás után. Én személy szerint akkor kerültem igazi kapcsolatba a nemzeti gondolkodással és a baloldalisággal együttesen. Számomr a és sokunk számára Nagy Imrének ez a
