Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KÓSA FERENC (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - KÓSA FERENC (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
951 végső vallomása - nem a november 4ei, hanem ez - volt az irányadó, és ez az irányadó erkölcsileg a mai napig is. Ezért hozzám közel állna az a gondolat, amit Horváth János megpendített. Elő kellene állítanunk valamenn yiünknek egy olyan helyzetet, amivel szélesebb körben tudnánk egyetérteni egy ennyire különleges és tragikus sorsban, mint Nagy Imréé, és az ő értékelésében és az ő emlékének, erkölcsi és politikai hagyatékának a megőrzésében. (Az elnök a csengő megkocogta tásával jelzi az idő leteltét.) Tudom, lejárt az időm. Mivel általános vita van, szeretnék még valamit mondani. Kérdezem, nem veheteke el a frakció idejéből. ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő úr, nincs ideje a frakciónak. Még egy kétperces felszólalásra ny ilván lesz lehetősége. KÓSA FERENC (MSZP) : Bocsánatot kérek. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy segít nekem. ELNÖK (Harrach Péter) : Akkor kezdjük újra a két percet, képviselő úr. KÓSA FERENC (MSZP) : Ami tehát Nagy Imre hagyatékát illeti, ez számomra mindenek előtt és mindenek fölött egy erkölcsi hagyaték. Egy ember, aki inkább a halált választotta, mint az erkölcsi megsemmisülést. Ez lehet példa valamennyiünk számára, bármikor is éljünk ebben a hazában. Ez lehetett példa bármelyikünk számára a hatvanashetvene snyolcvanas években. És ez volt a példa sokunk számára, a baloldal számára, akik igenis kötelességünknek éreztük annak a diktatúrának a lebontását, amelyik Nagy Imrét halállal büntette. Ezt nem szabad összekeverni! Az erkölcs, barátaim, személyre szóló. N agy Imre áldozat volt, és más hűségesnek lenni egy áldozathoz, mint bevállalni a gyilkosok utódlását. Aki ezt összekeveri, akár saját maga, az történelmi vétséget vét, és aki másokkal akarja összekevertetni, az ugyanolyan vétséget vét! Személy szerint és e gyenként kell hogy tisztességesek legyünk, és személy szerint és egyenként kell bizonyítanunk, hogy erkölcsileg képesek vagyunk hűek lenni Nagy Imre tanításaihoz és sorsához. Végül hadd mondjak még egy mondatot. Az első filmemet 1964ben forgattam, és abba n forradalomnak neveztem '56ot. Az a film, amiről Szabados Tamás beszélt, a Kádárdiktatúra utolsó éveiben készült, de még talpig vasban állt a diktatúra, és abban is forradalomnak és szabadságharcnak neveztem 1956ot - bárki megnézheti! És nem akarok itt , ennyi évvel a rendszerváltás után, némaságra ítélve hallgatni egy teljesen méltatlan és lehetetlen megközelítést! Muszáj lenne visszatérnünk az emberi szavakhoz, úgy, ahogy Nagy Imre azt mondta, hogy nem kér kegyelmet. Mi sem kérhetünk kegyelmet, hanem v égre egyet kellene értenünk abban, hogy egy hazánk van és egy tisztességünk. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. A levezető elnök most nagy hibát követett el formailag, mert kétszer egymás után nem lehet kétperces felszólalásra engedé lyt adni. Egy mentségem van, hogy nem a témáról volt szó, hanem annál sokkal fontosabbról. Köszönöm szépen. (Taps.) Soltész Miklós következik. (20.50) SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Nagyon rövid leszek: először Kósa úrnak kösz önöm a szavait, másrészt pedig az elnök úrnak, hogy empátiából igenis megadta ezt a lehetőséget, még ha nem is volt házszabályszerű.
