Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
947 Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy egy vitának akkor van értelme, ha az elhangzott érvekre valamilyen odavágó válasz hallatszik. Én itt figyelem a vitát, és úgy érzem, hogy ennek ez a vita már nem f elel meg. A fideszes képviselőtársaim számos hozzászólásban elmondták, hogy mi a bajuk a törvénnyel. Talán én három nevet is kiemelnék, számomra itt most ők fogalmazták meg legkézzelfoghatóbban ezt: Varga László képviselő úr, Mátrai Márta és Révész Máriusz . Elmondták, hogy nem Nagy Imrével van baj, elmondták, hogy az előterjesztővel van baj - ezt személyre utalóan jelölték meg , föltárták a morális ellentmondást. És én várom, hogy erre valamilyen válasz hangozzék el. Erre itt nem hangzik el válasz. Olyan m onológok hangzanak el a túloldalról, hogy nem tiszteljük Nagy Imrét - mindig mondjuk, hogy ez nem így van. Olyan monológok hangzanak el, hogy erkölcsbírák akarunk lenni - mindig mondjuk, hogy ez nem így van. Olyan megjegyzések vagy olyan utalások hangzanak el, hogy az MSZMP be van fogadva az európai szocialista pártok közé. Ennek szerintem ezen vita szempontjából nincs jelentősége. Ez nem válasz arra, amit Varga László, Mátrai Márta vagy Révész Máriusz és a többi hozzászóló megfogalmazott. Szóval, én azt sz eretném, ha konkrétan erre válaszolna valaki a túloldalról. Ezt várom itt már órák óta, s nagyon félek, hogy ha reggelig itt ülünk, akkor se fogunk erre választ kapni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ivanics Ferenc következik, a Fideszfrakcióból. IVANICS FERENC (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabados tanár úrnak én csak annyit mondanék, hogy én azok közé tartozom, akik nem éltek akkor, és akiknek nem tanították meg az iskolában, hogy mi volt 1956. Sőt, nem is nagyon kérdezhettünk arról, hogy mi lehetett akkor. Azóta, hála istennek, megtanultam, és nem szeretném elfelejteni. Az én tapasztalatom azt mutatja, és szeretném, ha ebben a vitában ezt tovább nem folytatnánk: nem hiszem, hogy elvitatható lenne bárkinek is a jóakarata Nagy Imre iránt, és ezt még önöktől sem vitatom el. A baj máshol van. A baj ott van, hogy ez még olyan eleven, élő seb, ami alkalmatlanná teszi a jelen pillanatot arra, hogy ezt az előterjesztést a ré szünkről elfogadjuk. (20.30) Felhozták korábban a Kossuthdíjat: a Kossuthdíjat száz évvel 1848 után alapították. Az én választókerületemben van egy település, Pusztacsalád, ahol több mint harminc évvel Széchenyi István halála után csak úgy tudtak szobrot állítani Széchenyi Istvánnak, hogy Szent Istvánba mintázták bele az arcát. Nem tart rövid ideig egy ilyen súlyos sebnek az elfelejtése. S ha önök ezt az előterjesztést erőből, kormánypárti többséggel végignyomják, akkor ezt a fájdalmat, ezt a sebet nem ta rtják tiszteletben. Azt kérem a fideszesek nevében, hogy nem elvitatva senkinek a hozzáállását, a hitét, a tiszteletét Nagy Imre iránt, adjanak helyt Horváth János indítványának, és vonják vissza ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsor aiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szabó Zoltán szocialista képviselő következik. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Kosztolányi Dénesnek elege van az 1990 előtti történelemhamisításból, és haladéktalanul szeretne rátérni arra a történelemhami sításra, amit ő és elvbarátai 1990 óta folytatnak. Ebbe a történelemhamisításba tartozik bele például az, hogy itt, ezekben a padsorokban Nagy Imre gyilkosai ülnek - jelentem, én hároméves sem voltam, amikor Nagy Imrét kivégezték, nem érzem magam igazából az ő gyilkosának. Ebbe a történelemhamisításba tartozik bele az, hogy 1955ben vagy '56ban volt olyan alternatíva, hogy innen a szovjet hadsereg kivonuljon. Nem volt ilyen alternatíva, képviselő úr!
