Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZABADOS TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter):
941 pártnak a rendszerváltást megelőzően, viszont nagyon büszke vagyok arra, hogy a rendszerváltást követően tagja lettem a Fidesznek, annak a pártnak, amelyik a polgári értékeke t vallja, egy keresztény szellemiségű polgári pártnak. 1990 előtt nagyon sok olyan keresztény családot ismertem, akik belekényszerültek abba, hogy tagjai legyenek a Magyar Szocialista Munkáspártnak, mert a létüket veszélyeztette volna akkor, ha ezt nem tes zik meg, mert akkor megnyomorították volna őket, megnyomorították volna a gyerekeiket, megnyomorították volna azzal, hogy sem a továbbtanulásban, sem a felemelkedésben, sem a családi életükben nem lett volna nyugalom. Ezek a családok is, azt gondolom, ezt úgy fogalmazzák meg, hogy hála istennek, hogy ez a rendszer lezárult. Én nagyon örülök annak, hogy ma mindannyian - remélem legalábbis - úgy gondolkodunk, hogy olyan társadalmat kell építenünk, amelyik az emberek felemelkedését szolgálja, és olyan polgári jövőképet épít, hogy az az elmúlt rendszer soha még csak vissza se tudjon kacsintani ránk. Én ezért mondtam, amit az előző kétpercesemben említettem önnek, képviselő úr, hogy én ezért tartom méltatlannak az előterjesztőt arra, hogy ezt a Nagy Imre emlékére alapított díjat előterjeszti, egy olyan kormány nevében, amelyben olyan emberek ülnek, akik méltatlanok arra, hogy ezt megtegyék. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak , az MSZPfrakcióból. SZABADOS TAMÁS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Hallgatva az itteni vitát, nem állom meg szó nélkül, hogy történelemtanárként én is szóljak néhány szót. Három nemzedék képviselője szólt az önök padsoraiból, közülük igen nagy hiteles séggel Varga László, Horváth János, akiknek el is hiszem az érzelmeit; elhiszem, mert ők nagy idők nagy tanúiként valóban átéltek egy olyan korszakot, hogy az ő érzelmeiket én teljes mértékben átérzem. A fiatalokét meg azért érzem át, mert ők még semmit ne m tudnak erről, semmit! Az ő történelemtudásukban valóban kimaradt egy nagyon nagy szakasz, és ők '90 után egy olyan kontrapunkt történelemtanításban vettek részt, amikor az egész elmúlt negyven év úgy jelent meg, hogy én tavaly voltam egy érettségin, és k edves képviselőtársaim, egy fiatal, 18 éves polgártársunk azt mondja, hogy 1988ban Magyarországon még akasztottak... - szóval itt van a probléma! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Miről beszél?) Szóval fals történelemtanítás van most is, és pontosan anna k vagyunk tanúi, hogy nem tudjuk, nem akarják és nem hajlandók úgy nézni a magyar történelmet, ahogy az valóban volt. És van Mátrai Mártáék nemzedéke, egy kicsit fiatalabb, mint az én nemzedékem, amelyik ugyanúgy élt azokban a hatvanashetvenesnyolcvanvas években, mint én, akinek küszködnie kellett, élnie kellett, boldogulnia kellett, meg akkor volt fiatal, és ugyanúgy élte az életét, mint mi éltük. De egy közös mind a hármukban: önök nem tisztelik Nagy Imrét (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hát ez hihet etlen!) - önök nem tisztelik Nagy Imrét; önök Nagy Imrét addig tartották igaz magyar embernek, ameddig még volt hívó szava Nagy Imrének. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ma, hogy Nagy Imréről mi is szeretnénk beszélni, hogy Nagy Imrét mi is a magyar történelem részeként, a baloldal nagy embereként tartjuk számon... És itt Varga Lászlónak azért szeretném elmondani, hogy a baloldalnak igenis (Az elnök ismét csenget.) voltak értékei - köszönöm szépen, befejezem, elnök úr; volt itt más is, aki kicsit többet beszélt. Szóval nem hagyjuk és nem szabad, hogy kisajátítsák önök Nagy Imrét, mert Nagy Imre valamennyiünké. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) :
