Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
942 Varga László következik, a Fideszfrakcióból. DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök úr, ilyen befejezetlen este van. Helytelen az, hogy mi nem becsüljük Nagy Imrét - hamarabb becsültük talán, mint sokan mások. Én még akkor, amikor 1947ben azt mondtam, hogy derék magyar ember, azt hiszem, az sokkal hamarabb v olt, mint amit ön elgondol. Őszintén és egész világosan: zavarja az embert az, hogy éppen Nagy Imre nevével visszaélnek - ez az, ami zavar. Itt semmi probléma nem volna, ha volna egy szociáldemokrata kormány, Kéthly Annával és Nagy Imrével - jöjjenek! Miér t szólalunk fel, miért szólunk, mi közöm nekem ahhoz, hogy önök mit tesznek? Közéleti zavarom van azzal, hogy önök ezzel visszaélnek, akaratlanul! Engem nem érdekel a párttagság, ki hol volt, hogyan nőtt fel, az az ő dolga, az ő sorsa. Én voltam az első fi atal ügyvéd, aki Budapesten azt mondta a háborús bűnösöknél, hogy a nyilas párttagság, semmiféle párttagság nem bűncselekmény; nem is érdekel ma sem, hogy ki hogyan csinálta a karrierjét - csak ne bántsa az embertársait, és ne ártson a hazájának! A közélet legyen minta, igen tisztelt képviselő barátaim! Így tehát minket zavar, engem zavar az, hogy épp Nagy Imrével, akit tisztelek, visszaélnek, és megint osztogatni fogják az érdemrendet, és olyanok fogják előterjeszteni, akik nem méltók rá, és olyanoknak - n em tudom, kiknek - fogják adni, a szabadságharcos szövetség nem szól bele; tehát további zavarokat okoznak, egy egyén vagy két egyén megmentése végett - ez zavar. Úgy érzem, hogy ebben egyet kell érteniük. És azzal zárom, hogy nekünk azért van valami közün k ehhez - és engedje meg, elnök úr, hogy befejezzem ezt a mondatomat , mert mi is ott álltunk '48ban, a Demokrata Néppárt, hatvankét képviselővel, és az volt a feladat - Barankovics és én vettem fel, az akkori polgármester, kitűnő ember volt Bognár Józse f , hogy vagy belépünk a koalícióba, vagy a pártunknak és nekünk végünk. S egy se lépett be, mi sem, egy sem! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Tehát van egy közéleti elvünk, hogy aki az ország vezetésében van - gyarló embe rek vagyunk, én is, tele hibákkal , az mutasson példát. És épp (Az elnök ismét csenget.) Nagy Imrén keresztül, ez zavar engem, visszaélnek Nagy Imre nevével! Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelettel kérem a hozzászólókat, hogy tartsák be az időkeretet. Révész Máriusz következik. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, a vitában nem sikerült megértenie a kormánypárti képviselők némelyikének az álláspontunkat. Nem Nag y Imrével van baj, Szabados Tamás, nem az ő nevével, személyiségével, nem is a Nagy Imreérdeméremmel - hanem azzal van baj, hogy ki terjeszti elő. Én azt gondolom, hogy ha Mécs Imre terjesztette volna elő ezt az indítványt, az égvilágon semmi baj nem lenn e, vagy ha Varga László; biztosan lehetne még ilyet mondani, nyilván önök közül is lehet ilyen embert mondani. (20.10) De nézzünk már végig, tulajdonképpen minden kultúrában az egyik legnagyobb tiszteletlensé g jele, a legnagyobb megalázás, ha valakinek a holttestét sem engedik eltemetni. '89ig Nagy Imrét nem lehetett tisztességes módon eltemetni. Miért is? Kik voltak akkor? Hol volt például Magyarország miniszterelnöke? Miniszterelnökhelyettesi pozícióban. N a, innentől kezdve gondoljuk azt, hogy ez nem egy helyes megoldás, és ezzel az eljárással van igazán gondunk. Ez itt a gond, tisztelt képviselőtársaink, és ez ellen emeljük fel a szavunkat, hogy Medgyessy Péter, aki kéthárom hónappal ezelőtt azt mondja, h ogy az '56osokkal nem kell foglalkozni, mert kiöregszenek
