Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
81 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, kormánypárti és ellenzéki váltakozó sorrendben, a napirendi ajánlás szerint 1515 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalá sokra nem kerül sor. Mielőtt megadom a szót Avarkeszi Dezsőnek, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek, átadom az elnöklést Wekler Ferenc alelnök úrnak. Köszönöm szépen. Képviselő úr, öné a szó. (16.00) (Az eln öki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. AVARKESZI DEZSŐ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök urak. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a T/186. számú előterjesztést olvastam, és ezt elmondtam a bizottsági vitában is, nagy örömet éreztem és - gyarló az ember - egy pici elégtételt. Nagy örömet azért, mert az 1997ben megkezdett, de az előző kormány által kisiklatott igazságszolgáltatási reform folytatódik, s pici elégtételt, hogy talán volt némi szerepem a reform előkészítésében. Úgy gondolom, hogy amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, kell szólnunk az előzményekről, magáról a reformról. Az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaságban az önálló bírói hatalmat képviselő bíróságok é s bírák gyakorolják. A rendszerváltással bekövetkezett jogállamiság szükségszerű következménye a bírósági hatáskör kiszélesítése volt. A bírói út lehetősége azonban önmagában kevés, biztosítani kellett a jogviták ésszerű határidőn belüli szakszerű eldöntés ét. A '90es évek közepére bizonyossá vált, hogy a növekvő feladatok megoldásához különkülön nem elégséges a bírói létszám növelése, a bírósági szervezet átalakítása, a hatáskörök átrendezése, az eljárásjogok időnkénti módosítása. Azt az ellentmondást, am ely a bírósági igazságszolgáltatás tényleges helyzete, lehetőségei és a vele szemben támasztott elvárások között fennállt, csak átfogó, minden kapcsolódó részterületet érintő reformmal lehetett feloldani. Milyen kép alakult ki a bíróságok tevékenységéről a társadalomban? Az ítélkezés nem volt időszerű, a perek az indokoltnál és az elviselhetőnél jobban elhúzódtak. A bírák tevékenysége nem volt szakszerű, mindezekért a felelősség elsősorban a nem megfelelő tempóban és minőséggel dolgozó bíróságokat terhelte. A bíróságok tekintélye erősen megromlott, a jogkeresés és a jogvédelem a bíróságokon nem megfelelően volt biztosított, az igazságszolgáltatás folyamata a bírósági szakaszban lassult le. Hangsúlyozom, a közvéleményben, a társadalomban alakult ki ez a kép, és bár sok alapja volt, meggyőződésem, hogy nem volt igazságos, nem volt igazságos a bírákkal, a bíróságokkal szemben. Milyen volt a bíróságok szervezetének és működésének tényleges helyzete? A bírósági szervezet és a bíróságok működésének problémái komple xek, évtizedes múltra vezethetők vissza, és együttesen eredményezték az előzőekben vázolt társadalmi kép kialakulását. Jóval többről volt szó, mint az időszerűség rossz mutatóiról. Melyek voltak a megoldás, az általunk keresett és meggyőződésem szerint töb bségében jól megtalált megoldás, a reform elemei? A reformnak öt fő területe volt: az igazgatási, a bírósági szintekhez kapcsolódó, az eljárásjogi, a javadalmazási és a működési feltételek reformja. A bíróságok ítélkező tevékenységének helyzetén csak átfog ó, minden kapcsolódó részterületet érintő reformmal lehetett javítani. Bármely terület elhagyása az egész reform eredményességét veszélyeztette volna. Szívesen beszélnék persze a reform minden eleméről, de engedjék meg, hogy az öt fő területből most csak e gyet emeljek ki, a bírósági szintek megváltoztatását. Mit vártunk ettől? Az ítélőtáblák felállításával négyszintűvé váló bírósági szervezet lehetőséget ad a hatáskörök újraelosztására, melynek vezérelve, hogy a különösen nehéz ügyek a hatékony elbírálásra alkalmas megyei bírósági szintre kerüljenek. Ezáltal a helyi bíróságok munkaterhe csökken, és általában az egyszerűbb elbírálást igénylő ügyekben járnak majd el. A Legfelsőbb
