Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 26 (12. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földbirtok-politikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
476 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, hogy nagyon fontos törvénymódosítás, nevezetesen a Nemzeti Földalapról szóló törvény általános vitájához érkeztünk. Három fontos téma van a mezőgazdasággal kapcsolatban a parlament előtt. Az előző alkalommal tárgyaltuk a földtörvény módosítását, most pedig a Nemzeti Földalapról, illetve birtokpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozatterv ezetet. Úgy látom, annak ellenére, hogy egy kicsit le van szalámizva ez a téma, tartalmában mégis összetartozik, még akkor is, ha a legfontosabb, a földtörvény módosítása egy salátatörvénybe van besuszterolva. Most nem a salátatörvényekkel van probléma, me rt ilyenek voltak, vannak és lesznek is jó ideig, hanem talán a föld megérdemelte volna azt, hogy mégis egy csokorban tárgyaljuk ezt a témát. Nagyon sokszor elhangzik és ma is elhangzott több képviselőtársamtól, hogy az életképesség, a racionális gazdálkod ás, a racionális földhasználat megteremtése a célja a földtörvény módosításának és a Nemzeti Földalapnak is. Ezzel a dologgal mindig is egyet lehet érteni, tehát valahol mindig van valamilyen racionalitás, de a mi, mármint a magyar mezőgazdaságban élők, do lgozók helyzete és egyáltalán a magyar viszonyok mégis mindig felvetik, legalábbis számomra, hogy ebben az átmeneti időszakban, amelyben élünk, amelyben vagyunk, a derogációs időszakban hogyan lehet megerősíteni a magyar tulajdonosokat és a magyar földbérl őket, tehát azt a kérdéskört, hogy nemzeti érdekkörben maradjon a mezőgazdaság, maradjon a föld is, mint tulajdon, amiben olyan nagyon nagy veszélyt még nem látok, de a földhasználat során annál inkább. A Nemzeti Földalap Kht. ha költségvetési intézménykén t is működik, gyakorlatilag ezt a célt kellene hogy szolgálja. De nem szolgálhatja, hiszen a földtörvénymódosítás a fő irányokat meghagyta, meghatározta, hogy kik bérelhetnek, kik vásárolhatnak földet, és a Nemzeti Földalap ennek következtében egy kicsit már fél lábon áll, hiszen az alapvető prioritások meghatározása megtörtént. Ezzel a feladatkörrel, amit a Nemzeti Földalapnak szánnak, egy kicsit csorbul az a fontos érdek, hogy nemzeti érdekkörben maradjon a föld mind tulajdon, mind pedig használat szempo ntjából. Egy kicsit az az időszak cseng vissza, amikor a rendelkezési jog megelőzi a tulajdonjogot, egy kicsit erősebb a rendelkezési joghoz való viszonyulás, mint magához a tulajdonhoz. A rendelkezési jog és egyáltalán a mezőgazdaság sorsa nagyon érdekes pályát futott be, hiszen a mezőgazdálkodáshoz két fontos dolog kell, az egyik a föld, a másik azok az eszközök, berendezések, amelyek ennek a megműveléséhez kellenek. Magyarországon az átalakulás során, tehát a kilencvenes években ez a két fontos terület k ettévált, külön útja van az eszközöknek, berendezéseknek, ha úgy tetszik, az üzletrészeknek, a részvényeknek és külön útja van a földnek, ami a termelés egyik megismételhetetlen eszköze. (14.10) Ez a kettő elválik egymástól, é s gyakorlatilag ennek az összerendezése jelenik meg ezen törvénymódosításokban is, nevezetesen a jelen lévő kormánypárti képviselők vagy kormány olyan technikát kívánnak megvalósítani, amikor is az eszközökhöz igyekeznek hozzárendelni a földet is földhaszn álat formájában. Tehát, nem a föld az elsődleges, hanem a már részvénytársaságokba, valamilyen társasági formába vagy gazdasági társaságokba elkerült vagy eltulajdonlott eszközök mellé elkerült vagy eltulajdonlott eszközök mellé rendelik a földhasználatot. Mindenféleképpen nagyon aggályosnak tartom a Nemzeti Földalap működése során az úgynevezett ellenőrző bizottságot. Az ellenőrző bizottság ugyan fontos társadalmi feladatot lát el, és mondjuk akár a parlament, akár a mezőgazdasági bizottság választja meg e zeknek a tagjait, azért a törvény rögzíti, hogy kik közül és hogyan lehet választani. Ez gyakorlatilag determinálja a személyeket is. E törvényi passzusokból egyértelműen ki fog derülni, hogy három vagy négy fő lesz az ellenőrző bizottságban, akik a társas vállalkozások érdekeit fogják képviselni, és egykét fő lehet az, aki az egyéni, családi gazdálkodók érdekeit fogja, úgymond megjeleníteni az ellenőrző testületben.
