Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 26 (12. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földbirtok-politikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
472 nem egymás ellenségei vagyunk, mint tizenkét év óta állandóan; nem az egyik vagy a másik oldalnak kívánnak csak a p olitikai szereplői valamilyen kedvezményeket biztosítani, hanem azt mondjuk, hogy ez a föld mindannyiunké, ezen a földön mindannyiunknak helye van, és a tisztesség és a gazdálkodás szaktudása döntheti el, hogy kinek a kezébe kerül a föld, ki használja, és a rossz célra használt földeket pedig az állam a Nemzeti Földalapon keresztül el kell hogy vegye. Ezért nem kell sem az egyik, sem a másik oldalnak elvtelen engedményeket tenni. Ú gy gondolom, hogy ha ezeket az elveket próbáljuk meg, és nagyon örülök annak, hogy azért kéthárom hozzászólás ebben az irányban hatott, és én is ide szeretném vinni a konklúzióját a hozzászólásomnak, hogy aki az agráriumban tisztességesen él és dolgozik, annak megfelelő megélhetéshez kell jutni, és a földbirtokpolitikának, elveinek, a Nemzeti Földalapnak ezt a célt kell szolgálni. Úgy gondolom, hogy jó úton járunk ennek a törvénynek a beterjesztésével, és mind a két törvényt elfogadásra javaslom. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm a hozzászólást. Megadom a szót Lezsák Sándor úrnak, a Magyar Demokrata Fórum részéről; őt követi Godó Lajos, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Képviselő úr, öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Választókerületem, a Kecskemét környéki települések és a Tisza menti települések gazdálkodóival több alkalommal is megvitattuk mindkét tervezetet és elemeztük. Tulajdonké ppen az ott hallottakat próbáltam összegyűjteni, és csak a második országgyűlési határozati javaslattal foglalkozom, hiszen az elsővel kapcsolatban véleményünk és a Magyar Demokrata Fórum véleménye természetesen Medgyasszay képviselő úr véleményével azonos . Ezt már nem kívánom ismertetni. Sajnos, az előttünk fekvő, a földbirtokpolitikai irányelvekről szóló javaslat, határozattervezet irányelvei megfoghatatlanok, kitöltetlen a tartalmuk. Egy hasonlattal élve: önmagát nyilvánítaná alkalmatlannak egy vezériga zgató, ha vállalata üzletpolitikai elvei között felsorolja a beruházás szükségességét, csak azt nem említi, hogy mekkora volumenű legyen ez a beruházás; ha megemlíti azt, hogy növelni kívánja a foglalkoztatást, csak azt nem mondja meg, hogy hány fővel és m ilyen szakmai területeken venne fel új munkaerőt; ha megígéri a nyereséget, csak azt nem árulja el, hogy ez a befektetett tőkéhez vagy a forgalomhoz viszonyítva mekkora lesz. (13.50) Esetünkben is - az elmondott példához hasonlóan - üresek és semmitmondóak az irányelvek. Például, az egyik pont tartalmazza azt a célt, hogy támogatni kell a művelésiágváltást, csak az nincs említve, hogy ha már támogatást adunk erre a célra, akkor milyen ágból milyen ágba való váltást támogassunk. A családi gazdaságokat segít eni kívánja az országgyűlési határozat, de nincs meghatározva, hogy milyen formában kell ezt elérni, például beruházástámogatáson, adózáson vagy a felvásárlás árain keresztül. Optimálisan mekkora legyen a családi gazdaságok használatában lévő földterületek összeshez viszonyított aránya, azaz meddig tartson ez a támogatás? Említik az irányelvek az úgymond - idézőjelbe mondom - racionális földtulajdonosi és bérleti rendszer kialakulásának az elősegítését, csak azt nem árulják el, hogy mennyi a racionális. Hol landiában például a termőföldterület hatvan százalékát bérlők művelik, más országokban negyvenötven százalék körüli ez az arány. Elfogadjuke, célnak tekinthetjüke ezeket az arányokat vagy sem? Ennek a célnak a számszerűsítése töltené meg tartalommal az irányelvet, nem pedig egy dodonai kinyilatkoztatás a racionális mértékről. Irányelv született a földpiac élénkítésének szükségességéről, csak megint homályban marad, hogy milyen piac tekinthető élénknek. Ha Németországban például az öröklésen, ajándékozáso n
