Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 26 (12. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földbirtok-politikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
473 kívüli okok, azaz zömmel vásárlások miatti földátírások az összes termőföldterület egy százalékát meghaladják, akkor már élénk földpiacról beszélnek. Nálunk mi a helyzet? Tényleg jóval kevesebb egy százaléknál, az összterülethez viszonyítva, a földvásárl ások aránya? Ha nem biztos, hogy kevesebb, mert egyszerűen senki sem ismeri el ezt az arányszámot, akkor miért legyünk biztosak az élénkítés szükségességében? Az irányelvek kimondásától annyira tartózkodik ez a határozattervezet, hogy a II. fejezetben a má r konkrétabban megfogalmazott szempontokat is csak példaszerűen sorolja fel, és nem követendő irányelv gyanánt. A felsorolás példálózó jellegéből úgy tűnik, hogy ugyan a Nemzeti Földalap földeladásai során fel lehetne állítani valamilyen rangsort, például - írja a határozattervezet - előtérbe kell helyezni a kisméretű birtokok növelését, de nem feltétlenül kell ehhez a rangsorhoz igazodni, hiszen kitalálhatnak helyben például egy másik rangsort is, hiszen az országgyűlési határozatban ez a szempont csak egy semmire sem kötelező példálózás volt. Nos, ha ennyire flexibilisen értelmezhető a határozattervezet néhány ködösen és példaszerűen felsorolt irányelve, akkor gyakorlatilag nincs sok értelme ennek a határozattervezetnek. Az irányelvek tartalom nélküli jell ege nagyon károsan érinti a már közel másfél évtizede bizonytalanságban élő agrártársadalmat. Még a bizonyosan bekövetkező rossz is elviselhetőbb, mint az állandósult, folyamatos gazdálkodói létbizonytalanság - hallani gyakran a gazdatalálkozókon ezeket a panaszokat. Ezekre a gondokra figyelve valóban szerencsés lenne, ha az Országgyűlés megfelelő mezőgazdaságpolitikai és birtokpolitikai irányelveket fogalmazna meg. Nos, ez csak akkor érné el a társadalmi célját, ha az abban megfogalmazott irányelvek közér thetőek és egyértelműek lennének. Az előttünk lévő határozattervezet nem ilyen, konkrétumokat alig tartalmaz, és gyakorlatilag nincs benne olyan egyértelmű és közérthető irányelv, ami oldaná az agrártársadalom mai bizonytalanságát. Az országgyűlési határoz attervezet címében földbirtokpolitikai irányelvek közzétételét ígéri, de a szövegben - és nem kell stilisztának lenni ehhez - keverednek a földtulajdonlási és földbirtokpolitikai elvek. Nagyon határozottan meg kell különböztetni ezt a két feladatot, és s zakmai szempontból nagyon sok problémát okoz a későbbiekben az, ha összevegyülnek a földbirtokpolitikai és földtulajdonospolitikai irányelvek. Emlékszem jól Kis Zoltán egy korábbi, évekkel ezelőtti megszólalására, ahol ezt joggal fogalmazta meg itt, a Há z falai között. Például a művelésiágváltás lebonyolításához feltétlenül szükséges a földtulajdonos hozzájárulása is, azaz az ehhez fűződő támogatások nem feltétlenül a föld használóját, azaz birtokosát illetik. A földpiacra vonatkozó élénkítési célkitűzés is kétértelmű, mert vonatkozhat földek eladásának és vételének a piacára, de vonatkozhat a földbérletek élénkítésének vagy beszűkítésének a szándékára is. Vajon használhatóe valóságos irányelvnek egy ilyen ismeretlen szándékú és tartalmú határozat, mint például az említett élénkítési cél? Tisztelt Ház! Az Európai Unió legtöbb országában alkalmazkodtak ahhoz az életszerű tapasztalathoz, hogy minden család ragaszkodik a földtulajdonához, akkor is, ha átmenetileg nem tudja használni a földet. Például ha megh al egy idősebb gazdálkodó, akkor nem kényszerítik földeladásra a családot, mert egyik gyerek sem foglalkozik földműveléssel, hanem számolnak azzal az eséllyel, hogy hosszabbrövidebb bérbeadási idő után valamelyik unoka folytatja a gazdálkodást a családi f öldtulajdon érintetlenül hagyott keretein belül. A törvények tudomásul veszik azt a kegyetlen és könyörtelen biológiai tényt, hogy a földdel gazdálkodók is halandóak, de mert ilyenek, azért nem kell szétverni a sok nemzedék alatt felgyűlt családi földvagyo nt. Ezért ezekben az országokban óvatosabban is bánnak azzal a jelmondattal, miszerint azé legyen a föld, aki megműveli, mert egy ilyen cél ideologikus követése nagyon nagy
