Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 26 (12. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földbirtok-politikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
471 Van még egy nagyon fontos szempont, hogy egy adott ország területének 6090 százaléka általában az agrárszféra kezelésében van, és ez nemcsak a földtulajdont jelenti, hanem a hegyeket, erdőket, mezőket és minden olyat, amit mi vidéknek hívunk és szeretünk, és itt élünk és itt akar unk boldogulni - ezt jelenti. Tehát mindezek azok a szempontok, amelyeket figyelembe kell vennünk, amikor a földhöz és a föld termeléséhez nyúlunk, és bizony háttérbe kell szorítani azokat a politikai megfontolásokat, amelyek egyegy csoportot akarnak kedv ezményezni a többi rovására. A földkérdés állandó politikai kérdésként, sőt fegyverként való felhasználása, meggyőződésem, a mezőgazdaságban az elmúlt tizenkét év egyik legsúlyosabb öröksége. Kiindulva a kárpótlás esztelenségéből, hogy mindenki, akinek sem mi köze nem volt az agráriumhoz, szakmailag képzetlen volt hozzá, nem is ott lakott, élt, az földet vásárolhatott fele áron a kárpótlási jegyéért, bármiért kárpótolták. Az eredmény tragikus, mert 6,5 millió hektárra 2,5 millió tulajdonos jut még ma is, ami 3 hektár fölötti átlagnagyságot jelent, és egy 60 százalékos földbérlettel is számolnunk kell. Ez azért baj, mert itt elhangzott: hamis, hogy tőkekivonás a mezőgazdaságból; a vidékből tőkekivonás, hiszen a vidéken élők lehetőségei szűkülnek azzal, hogy na gyvárosokban élőknek fizetik ezt a földbérleti díjat. A másik, hogy két éven belül az Európai Unió tagjai leszünk reményeink szerint. Ez többek között azt is jelenti, hogy a belépés pillanatában meglévő termelési bázisunk befagyasztódik - rossz magyar kife jezést használva , ami azt jelenti, hogy utána nincs módunk a termelés mennyiségi növelésére. Azt hiszem, hogy ezt mindenki tudja, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ha most kezdünk egy olyan típusú földtulajdonátalakításhoz, amit az előző kormány törvén ye tartalmaz, akkor csak azt tudjuk elérni, hogy egy rendkívül nagy káosz lesz a termelésben, és gyakorlatilag a földbérlet nélkül - és itt elsősorban a bérletről beszélek - maradt nagyüzemi gazdálkodók alól teljes egészében kihúzzák a talajt. Gyakorlatila g létbizonytalanságban lesznek. Ezt egyébként kiválóan mutatja az a tény, hogy a bankok a finanszírozásból tisztes gyorsasággal igyekeznek vagy igyekeztek a földtörvény megjelenése után kiállni és kijönni belőle. Úgyhogy úgy gondolom, hogy a 3,5 éves lázas semmittevés után egy kicsit furcsa volt az előző kormánynak az ilyen nagy dérreldúrral való nekiugrása, nekiállása, és meggondolatlan módon lett ez a törvény előkészítve és beterjesztve. Még egy fontos érv, hogy a földbérleteknél a jelenlegi bérlők előny e valamilyen módon biztosított legyen. Ma Magyarországon - ez is szóba került - a sertés- és szarvasmarhatelepek döntő többsége valamilyen gazdasági társasági formában működik azért, mert amikor ezeket a telepeket megvették vagy létrehozták, nem létezett c saládi gazdaság, tehát nyilvánvaló, hogy ebbe a formába sorolódtak be. Jelen pillanatban az Európai Unióban, és gondolom, ránk is ugyanez fog vonatkozni, a rendező elv az, hogy számosállatra vetítve számolják ki azt, hogy egyegy állattartó telep milyen lé tszámot tarthat, milyen kocalétszámmal vagy milyen tehénlétszámmal dolgozhat. Nyilvánvaló, hogy ha teljes egészében a földbérleti lehetőséget is elveszik ezektől a telepektől, akkor gyakorlatilag az európai uniós szabályok szerint tevékenységüket be kell s züntetni. Ez abban a magyar mezőgazdaságban, ahol most is a kilencvenes évek elejének vagy a nyolcvanas évek végének a 64 százalékos termelési szintjén állunk, azt hiszem, öngyilkosság és a mindenkori magyar érdekek ellen ható tényező. Ma, ha nem is könnye n, mi elfogadtuk azt az ellenzék oldaláról megfogalmazott kritikát vagy észrevételt, hogy a jogi személyiségű társaságok ne vehessenek földet. Elfogadtuk azért, mert tényleg nehéz megmagyaráznunk, hogy a nem magyar tulajdonú társaságok - vagy ha tulajdonos váltás van - miért nem vehetnek. De azon kompromisszum mögül azért, ami a másik oldalról jött, akkor már nem kellene kihátrálni, hogy ezeknek a társaságoknak a személyei, tagjai vásárolhassanak vagy bérelhessenek földet. Ezért nem értem az ismét előrehozot t, külföldiek vásárlása vagy bérlésére felhozott aláírásgyűjtési akciót. Úgy gondolom, hogy mi egy magyar tulajdonú földön ésszerűen gazdálkodó magántermelőkből álló - és ebbe mi az őstermelőt, a családi gazdálkodót vagy az egyéni gazdát ugyanúgy beleértj ük, mint majd a társas vállalkozásokat , egy egymást kiegészítő, jó szerkezetű magyar agráriumot és agrárgazdaságot tudunk elképzelni, ahol
