Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. BOROS IMRE (MDF):
238 egyik az erejével, a másik a gyorsaságával és a szorgalmas lábaival v adászott. Miután munkájuk során néhány nagyvadat elejtettek, három nagy csoportra osztották: az egyik csoport volt a tizenkét állami gazdaság; a másik csoport a Magyar Fejlesztési Banktól megszerezhető kamatmentes kölcsön; a harmadik csoport lett volna a f öld. Nos, elkezdődött az osztozkodás. Mondja az oroszlán: "Az első nekem jár, mert én vagyok az első, hisz király vagyok." - övé is lett a tizenkét állami gazdaság. Nem került hozzá a családi gazda. "A második engem illet meg, mert az egyenlő jogú szövetsé gesek közül nekem jár az az elsőbbség, amit mi, adófizetők biztosítunk arra, hogy a Magyar Fejlesztési Bank osztogathasson." Még mindig vár a családi gazda: "És mi jut nekem?" - "Neked? Neked nagy bajod lesz, ha nem futsz el!" Nos, jött a választás, nem ke llett a családi gazdának elfutni, és hál' istennek, megmaradt a Nemzeti Földalap is, nem került kiosztásra. Mi ebből úgy gondoljuk... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Egyáltalán van...) Valószínű, mert nálunk a föld nemzeti kincs. Tisztelt Ház! A választási kampányban megfogalmazott javaslataink szerint mi egy olyan demokratikus törvénymódosítást terjesztünk be, amely alapján elsőbbséggel az a magyar állampolgár rendelkezik, aki a termőföld helyben lakó állampolgára, őt követi a helyben lakó szomszéd, majd a helyben lakó, szakirányú ismerettel rendelkező harmadik személy, és csak ezután következik a Nemzeti Földalap. Tisztelt Ház! Ez is mutatja, hogy számunkra a földtörvény kizár minden spekulációt. Valószínű, hogy ma a Házon belül azoknak, akik nem a kormány oldalon ülnek, pontosan az a nagy probléma, hogy nem lehet a földdel spekulálni, nem lehet baráti körben ezt osztogatni. Mi úgy gondoljuk, hogy számunkra ez azért fontos, mert a föld nemzeti kincs, mert mi úgy gondolkodunk, hogy gyermekeink, unokáink is ah hoz a földhöz kötődjenek, abból éljenek, amit mi megőrzünk, gyarapítunk a nemzet és a magunk boldogulására. Én úgy gondolom, hogy ha a földről mindannyian így gondolkodunk, akkor a nemzet számára teszünk jót. Én azt remélem, hogy az ellenzéki politikusok i s, ellenzékiségükből adódóan előbbutóbb rátérnek arra, hogy a jót meg kell szavazni - még egyszer mondom, Medgyasszay úr talán ha nem ott ülne, már rég támogatna bennünket. (Derültség a Fidesz soraiban.) Nincs különbség, mert ő azt olvasta fel, amit az eg yetemi tankönyvekben a földről írnak - ő még egyetemi tankönyvet is olvas. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Képviselő Úr! Köszönöm a hozzászólását. Elnézést kérek Veres János képviselő úrtól, az imént későn észleltem, ho gy kétperces hozzászólási lehetőséget kér; gyógyír sebeimre, hogy nem tartotta annyira fontosnak a kétperces hozzászólását, hogy itt maradjon a hozzászólás végéig. (Derültség a Fidesz és az MDF soraiban.) A következő hozzászóló Boros Imre képviselő úr, min iszter úr (Sic!) , a Magyar Demokrata Fórum részéről; őt követi Hiller István, Magyar Szocialista Párt. Képviselő úr, öné a szó. DR. BOROS IMRE (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Ház asztalán fekvő költségvetési módosító javaslat nak, amit - ahogy itt már elhangzott ma - inkább salátatörvénynek lehet nevezni, az egyik salátalevele a jegybanktörvény módosításáról szól; felszólalásom jórészt ennek a salátalevélnek az elemezgetésére fog kiterjedni. Először is szeretném leszö gezni, hogy ennek a törvénymódosításnak a költségvetés módosításához az égvilágon semmi köze nincs, ezen az alapon akármilyen más törvényt be lehetett volna ebbe a salátába mixelni az ebtartástól az állategészségügyig - de hát belekerült a jegybanktörvény is.
