Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
234 így alaposan, mélyrehatóan nem lehet megtárgyalni; most ezt nem tették - tehát úgy gondolom, hogy ez is reform értékű. De nem okoz problémát most már az sem, hogy a költségvetési törvénynek a módosítása úgy történik meg, hogy nem pótköltségvetés kerül benyújtásra, még csak nem is a zárszámadási törvényen belül, hanem egyszerűen a költségvetési törvény módosításaként hozza ide a kormány. Ilyen megfogalmazás egyébként az államháztartási törvényben nem létezik. Nem probléma már ez a kormánypártiaknak, de erre azt tudom mondani, hogy jól érzékelhető, hogy nem az dönti el a kérdést a szocialista képviselőknek, hogy mi annak a tartalma, hanem az dönti el, hogy a parlamentbe n hol ülnek és hányan ülnek, és úgy változik meg a véleményük az adott kérdésről. Reform értékű ez a törvényjavaslat a tekintetben is, hogy nem hiszem, hogy a magyar kormányzat, a pénzügyminiszterség idején előfordult az, hogy valaki egy hét alatt talált a költségvetésben 320 milliárd forintot, tette azt úgy, hogy egy héttel azelőtt még arról beszélt, hogy a kassza üres, és nincs pénz semmire, azt sem tudják teljesíteni, amiről az előző kormányzat döntött. El kell döntenie a pénzügyminiszternek, vagy az nem igaz, hogy 320 milliárd többlet van a kasszában, vagy az nem igaz, hogy üresen hagyta az előző kormány a kasszát, de lassan most már ki kell mondani. Reform értékű az is ebben a törvényjavaslatban, hogy a pénzügyminiszter a rendelkezésre álló időkeretnek 60 százalékát használta ki az expozéban, 20 perc helyett 12 percet beszélt. Érthetetlen, hogy miért nem indokolta bővebben az előterjesztést. De hát ez egy ilyen gyors törvény, egy rövid expozéval, hiányos indoklással. Azt hiszem, ezeknek a dolgoknak termé szetes velejárója az, hogy ilyen esetekben bizony nem lehet fölmérni egy benyújtott törvényjavaslatnak a negatív hatásait, a társadalomra gyakorolt olyan nemkívánatos hatásait, amit véleményem szerint a jelen lévő képviselők egyike sem szeretne. Én ebből k ét dolgot szeretnék kiemelni: mi az, ami a családokat érintő negatív hatás, és mi az, ami a vállalkozásokat sújtó negatív hatás? A minimálbért terhelő adó eltörlése véleményünk szerint helyes döntés, azonban annak technikája erősen kritizálható. Az adójóvá írás háromszorosára való emelésével az alacsony jövedelmű, gyermeket nevelő családokat hozzák hátrányba. Ezek a családok vesztik el a jelenlegi családi adókedvezményüket. 650 ezer forint jövedelemig, két eltartott esetén havi 8 ezer forintot veszít el ez a kétgyermekes család. Ugyanannyi lesz a keresőnek a jövedelme, mint amennyi előtte volt, csak most nem családi adókedvezmény címén, hanem adójóváírás címén fogja megkapni. Mit is jelent ez? Ebben az évben négyszer 8 ezer forintot, azaz 32 ezer forintot ves znek ki a szocialisták és a szabad demokraták a két gyermeket nevelő családok zsebéből, azoknak a családoknak a zsebéből, amelyek alacsony jövedelemmel rendelkeznek. Nem mosolyogni kell ezen, képviselő urak, hanem a törvényjavaslat 6. számú mellékletének t áblázatát áttekinteni, s abban egyértelműen benne van. Na de korrigáljunk! A 32 ezer forint nem teljes veszteség, hiszen jön egy pluszhavi családi pótlék, és jön a 20 százalékos családipótlékemelés. Ha ezt összeadjuk, és levonjuk a 32 ezer forintból, így is 15 400 forinttal rövidül egy alacsony jövedelmű, kétgyermekes család. Ha ezt összevetem azzal, hogy a nyugdíjasok viszont kapnak 19 ezer forintot, akkor azt tudom kimondani, hogy azt, amit elvesznek az alacsony jövedelmű, gyermeket nevelő családoktól, o da fogják adni a nyugdíjasoknak. Így van ez helyesen - gondolják a szocialisták. Én nagyon bízom abban, hogy a nyugdíjasok - látva ezt az igazságtalanságot - a családon belül ezt a kérdést meg fogják oldani, és azoknak fogják juttatni a többletjövedelmet, akik arra valóban rászorulnak, oda fogják adni az unokájuknak, oda fogják adni a gyermeküknek, mert a gyermeknevelés terhe elsősorban nyilván az eltartót, a szülőt terheli. Azt hiszem, nem mondok nagyot, ha rávilágítok arra, hogy ez még a kormányprogrammal is ellentétes. A következőt mondja a kormányprogram a 220. oldalon: családtámogatási rendszerünk nem tesz különbséget érdemek és családtípusok, támogatási formák és támogatási csatornák szerint. Majd így folytatja: a kormány a családi adókedvezmény intézm ényét úgy fejleszti tovább, hogy ez a
