Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz):
233 százalékkal, és ebből a közalkalmazottaknak a besorolásuk szerint átlagosan - átlagosan - kijön az 50 százalékos béremelés. Azt gondolom, hogy ezzel a kereseti szegénységet nagymértékben sikerül csökkent eni. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden a családpolitikai elvekről. Itt ma annyi kioktatásban részesültünk, és annyi egymásnak ellentmondó állítás hangzott el, hogy a részletekre már vissza nem térve szeretném rögzíteni, hogy a gyermeknevelés segíté sét olyan szociális feladatnak tartjuk, amelyikben az univerzalitás elvének kell érvényesülnie és a csoportos célzásnak. Számunkra minden gyermek társadalmi érték, és minden családban könnyíteni akarjuk a gyermekvállalásból származó terheket. Azzal persze megint nem tudok mit kezdeni, hogy a családi pótlék emelését azok róják fel nekünk, akik négy évig nem nyúltak hozzá a családi pótlékhoz, és azok figyelmeztetnek minket arra, hogy a minimális bér adójának az elengedése nem jelent többletet a gyermeket neve lő családoknak, akik úgy látszik, nem tudnak egy után kettőig és háromig számolni, mert a 20 százalékos adótartalmat bizony csak egy gyerek családi pótlékának a 20 százalékos emelésével lehet összevetni - minden család jobban fog járni ebben a rendszerben. (14.00) Minden család jobban fog járni ebben a rendszerben, és minden család jobban fog járni akkor, ha a méltányosság elvét is érvényesítjük, hiszen a méltányos eljárás kiegészíti az univerzalitás elvét. Tessék az ikergyermekek támogatására gondolni! Vég ül: megnyugtatom a rászorultság újdonsült bajnokait, hogy mi a rászorultsági elvet is fenntartjuk. Akik ma a rászorultsági elv védelmében szólaltak fel, négy évig ezt nem tették. Meg fogjuk tartani a rászorultság elvét azokban az esetekben, amikor nagy tár sadalmi hátrányok enyhítése a feladatunk. Azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselők szájából mármár obszcenitás a rászorultságot védeni, amikor nem olyan régen a nyilvánosság előtt hangzott el, hogy amit a szocialisták csinálnak, oda fog vezetni, hogy a gyermek tartja el a szüleit. Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az idő múlását észrevenni bölcs dolog. Ha egy idősödő nő hibbant bakfisnak álcázza magát, ő mulatságossá válik. Ha valaki nem veszi észre, hogy már nem kormányzati pozícióban va n, hanem ellenzékben, ugyanígy kiteszi magát annak, hogy megmosolyogják. Tessenek meggondolni, hogy nem is olyan nehéz észrevenni azt, hogy a helyzet megváltozott! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Képviselő asszo ny, miniszter asszony (Sic!) , köszönöm a hozzászólását. A következő hozzászóló Tállai András képviselő úr, államtitkár úr (Sic!) , a FideszMagyar Polgári Párt nevében; őt követi Gusztos Péter képviselő úr, az SZDSZ képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! László Csaba pénzügyminiszter úr ma reggel, délelőtt úgy kezdte a expozéját, hogy reform értékű ez a törvényjavaslat. Úgy gondolom, hogy a pénzügyminiszter úrnak sok mindenben igaza van. Abban bizonyosan igaza van, hogy nem történt még meg a parlament életében, legalább is az elmúlt négy évben, hogy az egyik napon benyújtottak egy terjedelmes törvényjavaslatot, ami 12 törvényt módosít, és 320 milliárd forint sorsáról dönt, arról másnap a bizott ságokban már véleményt kellett mondani, s meg kellett ítélni azt, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas vagy nem alkalmas. Ez teljesen képtelenség, ilyen az elmúlt négy évben, legalábbis a parlament életében nem történt meg. Tehát László úrnak e bben igaza volt, reform ez törvényjavaslat ilyen szempontból. Mindenképpen meg kell említenem azt is, reform értékű olyan tekintetben is, hogy azzal, hogy több törvény módosítását kezdeményezte a kormány, s ezt a jelenlegi kormánypárti képviselők nem bírál ták, tették ugyanakkor az elmúlt négy évben bármely törvénycsomagra azt, jelezvén, hogy ezt
