Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
111 Köszönöm szépen. Most megadom a szót Horn Gábornak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő nek. HORN GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy rövid törvénytervezethez illene röviden hozzászólni, de sajnos ezt nem nagyon engedi meg az a helyzet, hogy itt - és ez már régi történet , függetlenül attól, hog y melyik oldalon ülünk, hiszen az oldalak cserélődnek, maguk az állítások nagyon hasonlóak. Úgy érzem magam, mintha egy folyamatosan ismétlődő körben ülnénk, mintha nem is próbálnánk meg megérteni egymást. Ez nagyon nagy probléma, és ha tetszik, az egész s zakma számára életveszélyes dolog, hogy a politika, a politikusok még csak meg sem kísérlik megérteni egymást, meg sem kísérelnek valamiféle szakmai konszenzusra jutni. Egyébiránt jellemző módon azt gondoltam, hogy legalább az OKNT jogosítványának ügyében lesz valamiféle egyetértés. Azt gondoltam, hogy azt a végtelenül cinikus és buta lépést, amit 1998 őszén ez a parlament minden tiltakozásunk ellenére meglépett, amely a szakmától... - most lehet azt mondani, hogy ez a szakma milyen összetételű, ez a szakma i szervezet milyen összetételű, de négy év lett volna arra, hogy a szakmai testület összetételét, aki akarta volna, kormánypárti többséggel megváltoztathatta volna. Szeretném jelezni annak, aki nem tudja - a teremben nyilván mindenki tudja , hogy az Orszá gos Köznevelési Tanácsba húsz főt delegálnak, úgy delegálnak a szakmai szervezetek, hogy választanak. Tehát itt egy jól kigondolt, végiggondolt választási rendszer van, ha joga és lehetősége van az összes szakmai szervezetnek egyrészt beküldeni embereket a választandók közé, utána pedig választani egy rangsorból. Ennél demokratikusabb eljárást nehéz lehet elképzelni. Gondolom, a Fidesz számára persze sokkal demokratikusabb lenne, ha ők eldöntenék, hogy melyek azok a szakmai szervezetek, amelyek mondjuk, a n yolcosztályos általános iskolákat képviselik, és oda behívják őket - ez egy fideszes döntés lenne. De ennél továbbment a Fidesz 1998ban, hiszen fölszámolta az Országos Köznevelési Tanács egyetértési jogosítványát. A mai vita is bizonyítja, hogy ez nem elf ogadható lépés. Lényegbevágó, elkerülhetetlen, hogy legyen valamiféle szakmai kiszámíthatóság a rendszerben, legyen biztonságérzet ebben a rendszerben, és ezt a biztonságérzetet a szakma tudja megadni. Föl szeretném hívni ellenzéki képviselőtársaim figyelm ét, hogy az Országos Közoktatáspolitikai Tanács, amelynek véleményezési jogosítványa van, egyhangúlag támogatta a parlament előtt fekvő törvényjavaslatot, és az Országos Köznevelési Tanács is nagynagy többséggel támogatta ezt a törvénytervezetet. Tehát n em igaz, tényszerűen nem igaz az az állítás, hogy a két testület ne látta volna ezeket a tervezeteket, és ne támogatta volna. Ezt fontosnak tartom jelezni, hiszen ha valaki ide kijön, akkor legalább tájékozódjon, hogy mi a tényleges helyzet. Azt gondolom, jelentős lépést teszünk - ha nem is a szakmai konszenzus felé, hiszen nincsenek illúzióim itt a parlamentben - a biztonságosabb, kiszámíthatóbb iskolarendszer felé akkor, ha a szakma számára valóságos szakmai és nem politikai fékeket építünk a rendszerbe. Az Országos Köznevelési Tanács egyetértési jogosítványa ilyen fék. Normális esetben, normális pártok egy demokráciában azon gondolkodnának, hogy még milyen további féket tudnak beépíteni annak érdekében, hogy a politika ne turkáljon bele négyévente különbö ző módon a közoktatásba. Ennek az ellenkezője történt 1998 óta fokozatosan, folyamatosan, szinte minden lépésben. Egy erősen centralizált, kézi vezérlésű oktatási rendszert épített ki a FideszMagyar Polgári Párt az akkori kormánypártok támogatásával, amel ynek egyik jellegzetes vonása volt a kerettanterv, ami a tanterv és utasítás rendszerének újraélesztése volt. Mi most azt mondjuk, legalább annyit engedjünk meg, hogy egy iskola miniszteri engedély nélkül taníthasson, mondjuk, természetismeretet, mert nem akar fizikát, kémiát, biológiát, földrajzot külön tanítani, hanem azt a fantasztikus gazemberséget teszi meg a gyerekeivel, hogy egységes természetismereti szemléletet akar oktatni. Vagy egy iskola azt gondolja, hogy nem irodalomra és vizuális kultúrára va n szükség külön, hanem művészetekre.
