Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
71 Az Országos Köznevelési Tanács, hölgyeim és uraim, megtárgyalta ezt a jelentést május elején. Ennek a tárgyalásnak az eredményeként egyfajta összegzést fogalmazott meg, amelyben úgy írnak: az Országos Köznevelési Tanács legsürgősebb tennivalójának tartja, hogy felhívja az egész társadalom, a közoktatás valamennyi szereplője, különösen pedig az oktatási kormányzat és a pedagógus szakmai szervezetek figyelmét arra, hogy nem egyszerűen arra va n szükség, hogy ugyanazt, amit eddig a közoktatás tett, ezentúl jobban tegye, hanem arra, hogy újragondolja és a belátható jövő szükségleteihez és a nemzetközi trendekhez igazítsa a hazai közoktatás funkcióit és feladatait. Az Országos Köznevelési Tanács a saját hatáskörében az eredmények és összefüggések további elemzésére támaszkodva az alapvető közoktatáspolitikai kérdésekről nagy felelősséggel és szakmai igényességgel zajló társadalmi párbeszédet kíván kezdeményezni, illetve folytatni. Valóban, hölgyei m és uraim, az oktatás kérdése olyan, amit nem lehet ciklusonként rángatni, ciklusonként megváltoztatni. Szükség lenne olyan típusú konszenzusra, amely parlamenti ciklusokon átívelő reformokat képes fenntartani, illetve végrehajtani. Nem fűzök nagy reménye ket ahhoz, hogy ez - a jelenlegi politikai kultúrát ismerve - ennek a háznak a falain belül megtörténhet, bár törekedni fogok rá. De ahhoz igenis nagy reményeket fűzök, hogy ha a szakmát visszahelyezzük a jogaiba, ha megfelelő párbeszédet folytatunk az isk olai élet szereplőivel, akkor egy ilyen konszenzus létrehozható. 1996ban, amikor miniszter lettem, a közoktatási törvényt oly módon változtattuk meg, hogy az Országos Köznevelési Tanácsnak egyetértési, azaz köznapi nyelven vétójogot adunk minden fontos ok tatáspolitikai kérdésben. A Fideszkormány első lépése az volt, hogy ezt az egyetértési jogot elvette a szakma legfőbb testületétől, és egy véleményező testületté degradálta az Országos Köznevelési Tanácsot. Most az első törvénycsomag, amit benyújtunk a kö zoktatással kapcsolatban a parlamentben, tartalmazni fogja azt, hogy ez a testület visszakapja az egyetértési jogát. Sőt, annak a létrehozott új intézménynek a kapcsán - ami az elmúlt ciklusban született meg, a diákjogok, oktatási jogok biztosának intézmé nyét is, azt a jogot, amely a miniszter jogává teszi, hogy kinevezze, kiválassza ezt a kvázi ombudsmant, átadom az Országos Köznevelési Tanácsnak, és az Országos Köznevelési Tanács jelölése alapján fogják a diákjogok biztosát, az oktatási jogok biztosát ki nevezni. Hiszen abszurd az a helyzet, ahol egy ilyen biztos lényegében attól a minisztertől függ, akinek a tevékenységét adott esetben bírálnia kell. Első lépésként ugyanakkor le kell szögezni azt, hogy azért a helyzetért, amit az OECDjelentése feltár, ne m a pedagógusok a felelősek. Adott körülmények között, hálátlan körülmények között dolgoztak az elmúlt, nemcsak években, hanem évtizedekben is. Számos választási ígéret született arra nézve, hogy a helyzetükön javítani fognak, és ez valójában nem történt m eg. 1998ban is elhangzott, hogy a pedagógusok reálkeresete vagy reálbére évenként 810 százalékkal fog emelkedni. Ez nem valósult meg az elmúlt négy évben. Volt olyan év, amikor kifejezetten stagnált, vagy akár még csökkent is a reálkeresete a pedagógusok nak, miközben a gazdaság folyamatosan növekedett. Ez a 2000. év volt egyébként, amikor ez következett be. Úgyhogy most a kormány első intézkedéseként a száznapos program keretében a pedagógusok bérét átlagosan 50 százalékkal emeljük, a minimálbé rt hozzákötjük az A1 kategóriához, és az F1 kategóriában pedig a diplomás minimálbért, a 100 ezer forintot jelenítjük meg. Ezzel nem pusztán egy ad hoc béremelést hajtunk végre, hanem a minimálbérhez kötése a pedagógus bértáblának egyben azt is jelenti, ho gy a minimálbér változásával stabil lesz a bértábla tartalma, értéke, és a belső aránya is a realitásokhoz, a tényleges igényekhez jobban fog közelíteni. Szeretnénk a jövőben - erre ebben az évben nem kerülhet sor - a pótlékok rendezését megvalósítani, ill etve a minőségi keresetkiegészítés intézményét rehabilitálni és visszaállítani a pedagógusok körében. Ha meg akarunk válaszolni arra a kérdésre, hogy a közoktatásnak mi a legfontosabb feladata, akkor ez egyrészt az esélyegyenlőség megteremtése, másrészt pe dig az esélyek megteremtése egyáltalán bármelyik honfitársunk számára, hogy az életben boldogulni tudjon. Azok a folyamatok,
