Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF):
72 amelyek az elmúlt években zajlottak, azok a kormányzati intézkedések, az a konzervatív fordulat, a tantervi utasításos rendszerhez történő visszakanyarodás valójában ezeknek a céloknak nem felelt meg. Egész röviden arról szeretnék szólni, hogy egyrészt szeretnénk bővíteni az alapkészség oktatására fordítható időkeretet. Minden esélyegyenlőtlenség, minden lemaradás az iskolában az első négy évben termelődik ki. Akkor, amikor a diákok nem tanulnak meg megfelelően olvasni és írni, szöveget értelmezni, amikor a szöveghez, a beszédhez való viszonyuk nem lesz családias, magától értetődő és ismerős, és ezeket a hátrányokat cipelik végig az eg ész iskolarendszerben magukkal, immáron leküzdhetetlen módon. Másrészt szeretnénk csökkenteni a diákok terhein. Abszurd az a helyzet, kedves képviselőtársaim, hogy miközben a munka törvénykönyvében arról rendelkezünk, hogy egy felnőtt magyar állampolgár na ponta nyolc órát dolgozhat, és a heti munkaideje ne haladja meg a 40 órát, eközben egy időmérlegvizsgálat felmérései szerint mondjuk egy negyedikes gimnáziumi osztály tanulóinak az átlagos heti tanulási ideje különórákkal, házi feladatokkal és iskolaidőve l együtt 64 óra. El kell kerülni azt a helyzetet, fel kell számolni, hogy gyermekeinket tanuló robotokká változtassuk. (15.00) Az iskolai rendszert és az iskolai oktatást humanizálni kell, úgy, hogy eközben azokat a képességeket, készségeket és ismereteket sajátíthassák el, amelyekkel valóban boldogulni tudnak az életben. Ugyanakkor szükséges a középiskolai rendszer expanziója. Miközben a leköszönő kormány rendkívül büszke arra, hogy milyen mértékben nyitotta ki a felsőoktatás kapuit, eközben most már olyan helyzet alakul ki, hogy miközben 70 ezer gyerek érettségizik egy évben Magyarországon, 50 ezer fölött van a nappali tagozatra felvehető diákok száma. Ha a középiskolai expanzió nem tud lépést tartani a felsőoktatásban felvettek számának a növekedésével, a z nem jelent mást, mint a felsőoktatás felhígulását, a minőségi követelmények alászállását. Tehát a felsőoktatás előtt álló reform legfontosabb része a korábbi reformfolyamatok folytatása, a négyfokozatú képzési rendszer bevezetése, ősszel a kreditrendszer általánossá tétele, a szakmai és az üzleti menedzsment és irányítás intézményi szétválasztása és ezen keresztül a felsőoktatási intézmények gazdálkodási autonómiájának a biztosítása. De ez, kérem szépen, a közoktatás reformja nélkül nem tud megvalósulni! Ezek azok a feladatok, amelyek az elkövetkező években előttünk állnak. Szeretném kérni képviselőtársaimat - és ebben együttműködő partner kívánok lenni , hogy ne hitvitákat folytassunk a parlamentben, ne presztízsharcokat folytassunk a parlamentben, hanem próbáljunk a gyermekeink érdekében egy parlamenti ciklusokon átívelő konszenzus megteremtésében együtt dolgozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen Magyar Bálint képviselő úr hozzászólását. Következik Horváth Balázs képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről; őt követi Lamperth Mónika, a Magyar Szocialista Pártból. Képviselő úr, öné a szó. DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF) : Elnök Úr! Miniszterelnökjelölt Úr! Tisztelt Ház! Különös tartalmú füzet et lapozgattam a minap, a címe: "Cselekedni, most és mindenkiért!" Az írás az MSZPSZDSZ kormányprogramajánlata - Kuncze úr kiment... - az olvasni tudó emberek részére. Különös az írás. A negyedik kormányprogramot van szerencsém olvasni, de ez mindegyiktő l különbözik. Az 1990. évi program mögött láttam Antall József arcát, láttam a jogállamban, a demokráciában
