Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
70 törvényből. Ragaszkodunk a 20 ezer forintos oktatási támogatáshoz, ragaszkodunk a törvény gerincéhez, ragaszkodunk a törvény koncepcionális egységének a megőrzéséhez. A kormánynak tehát sok változtatást kell eszk özölnie, tisztelt hölgyeim és uraim, a kormányprogram külpolitikai részén ahhoz, hogy helyreállhasson a külpolitikai konszenzus, de a helyzet nem reménytelen, mert ezek a változtatások - akár a gyakorlatban - nem kívánnak teljesíthetetlen erőfeszítést. Ha megvan a konszenzuskeresés szándéka a kormányban, akkor azt is javasoljuk, hogy a kormánypárti politikusok tartózkodjanak a leendő konszenzus szellemével ellentétes nyilatkozatoktól. Ha így tesznek akkor magától értetődően Kovács László úr fenyegető nyilat kozatára - hogy mit felejtenek el és mit nem felejtenek el Duray Miklósnak - úgy fogunk fátylat borítani, mint a beígért ároktemetés előtti utolsó félrelépések egyikére. Jóllehet, ne feledjük, ez a nyilatkozat azért szöges ellentétben állt azzal az állítás sal, hogy nem tesznek különbséget a határon túli magyarok különféle irányzatai között. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt leendő Kormány! A külpolitikai kormányzattól jelenleg nem kérünk túl sokat, de kérjük, ezt tegyék meg a kedvünkért, a nemzet kedvéért és meglátják, nem fogják megbánni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen Németh Zsolt képviselő úr felszólalását. Következik Magyar Bálint képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetsége rész éről, őt követi Horváth Balázs képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Képviselő úr, öné a szó. (14.50) DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) : Elnök Úr! Miniszterelnökjelölt Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2000ben az OECD keretében egy 31 országra kit erjedő diák iskolai képességvizsgálatot, tudásszintfelmérést végeztek. Ennek a vizsgálatnak három fő területe volt. Az egyik az olvasásra és szövegértésre, a másik a matematikai ismeretekre és tudásra, a harmadik a természettudományos ismeretekre vonatkozo tt. Ez a felmérés, amelynek az adatai a tavalyi év végén láttak napvilágot, drámai helyzetet mutat Magyarország vonatkozásában. Míg mi és általában a közvélemény a diákolimpiák eredményei alapján próbáljuk megítélni a magyar közoktatás egészét - és mondhat om azt, hogy jogosan büszke diákjaink ott elért eredményeire , addig ez a felmérés nagyjából azt mutatja, hogy milyen az országban a helyzet ezen a téren. Ami a szövegértési és olvasási képességeket illeti, 31 ország közül Magyarország a 23. helyen állt e bben a felmérésben, ami a matematikai tudást illeti, szintén a 23. helyet foglalta el, és ami a természettudományos ismereteket illeti, a 15. helyet foglalta el ezen a listán. Akik nem akarják elfogadni ennek a felmérésnek az alarmírozó, ébresztő, megrázó hatását, azok azzal érvelnek, hogy egy másfajta tudást, másfajta képességeket mér ez a felmérés, mint amit az iskolában a diákjaink tanulnak és elsajátítanak. S valóban ez a leglényegesebb kérdés. A huszonegyedik század elején hiába képez az iskola olyan d iákokat, akik a hagyományos típusú ismeretekben, mondjuk a lexikális ismeretek elsajátításában jók, ha az új évezred, az új évszázad követelményei valami egészen mást követelnek tőlük. Ahhoz, hogy boldoguljanak az életben, hogy a munkaerőpiacon megállják a helyüket, s néhány év múlva az európai uniós piacon is versenyképesek legyenek, és ott boldogulni tudjanak, egészen más típusú ismeretekre, készségekre, képességekre van szükségük. Ez a felmérés azt mutatja, tisztelt uraim és hölgyeim, hogy a 15 éves diák ok 48 százalékának nincs esélye arra, hogy a munkaerőpiaci versenyben meg tudja állni a helyét. A kérdés az, hogy milyen oktatási rendszer az, amely végül is ilyen helyzetet eredményez. Ez a helyzet természetesen nem 2000ben vagy az azt megelőző egykét évben alakult ki. Lényegében ezeknek a mutatóknak a romlása több évtizede folyamatos. A felelősségünk pusztán abban áll, hogy erre a kihívásra meg tudjuke adni a megfelelő választ, fel tudunke készülni arra, hogy ezt a folyamatot megfordítsuk, és egy más fajta iskolát, egy más típusú iskolát rendezzünk be Magyarországon.
