Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
69 folyik, és ez nem ma kezdődött, hanem a létező szocializmus idején, amikor Magyarország semmiféle kisebbségpolitikai követelést nem fogalmazott meg az érdekükben és magára hagyta a határon túli magyar közösségeket. Támogatásban kell részesíteni azokat a civil kezdeményezéseket tehát, amelyek ezeknek a beidegződéseknek a társadalmi aprómunkával való kezelésén fáradoznak - erre utalt ön, kijelölt külügyminiszter úr , ugyanakkor ki kell mondani azt is, hogy a jó szomszédsági kapcsolatok árát nem szabad a kisebbségvédelem területé n tett engedményekkel megfizetni. Bársony András, politikai államtitkárjelölt úr ezt tette, amikor a minap Romániában túlzónak minősítette a magyar történelmi egyházak ingatlankárpótlási igényét. Már megbocsásson a politikai államtitkárjelölt úr, elefántk ént viselkedett a porcelánboltban, amikor ilyen kijelentéseket tett. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) Elfogadhatatlan és érthetetlen a kijelölt miniszterelnök úr kijelentése alapján is, hogy a kormányprogram említést sem tesz a Magyar Állandó Értekezlet ről. Szeretném felhívni a kormányprogram alkotóinak a figyelmét, hogy a Magyar Állandó Értekezlet létrejöttével vált intézményessé a legitim határon túli magyar szervezetek, a mindenkori magyar kormány és a Magyar Országgyűlés pártjai, így a szocialisták k özötti párbeszéd is, amely lehetővé tette, hogy olyan korszakalkotó törvény szülessen, mint a 92 százalékban elfogadott státusztörvény. Mikor kívánják összehívni a Magyar Állandó Értekezletet, ez érdekelne bennünket. Úgyszintén elfogadhatatlan, hogy az Orb ánNastase megállapodás felmondására irányuló szocialista kampánykijelentés továbbra is helyet kap a kormányprogramban. A kampány véget ért, még egyszer szeretném megismételni, egy felelős kormány nem lehet a kormányprogram összeállításakor a saját kampány ának a foglya. Én elhiszem, hogy kínos lenne bevallani, hogy a választási célból elhangzott kijelentések - amikor 23 millió román munkavállalóval fenyegették az országot - valótlanok voltak, és nem is kérem, mert felesleges lenne ilyen magasra tenni a mérc ét, hogy határolódjanak el ezektől a szándékoktól, de azt talán érdemes lenne végiggondolni, hogy mi okoz nagyobb külpolitikai kárt az országnak. A realitás ugyanis az, hogy senki nem özönlötte el az országot, sőt a minap az Európai Parlament is üdvözölte a megállapodást, és a polgári Magyarország mellett a román kormány, az RMDSZ teljes spektruma, valamint az egész határon túli magyarság is a megállapodás fenntartását kívánja. Elgondolkodtató tehát, hogy mi jelent nagyobb kockázatot: fenntartani egy válasz tási ígéretet, vagy pedig valamilyen módját megtalálni a visszavonulásnak. Mi nem kívánunk látványos visszavonulást. Végül engedjenek meg egy szerény szemléletbeli észrevételt. Amennyire jó, hogy a kormányprogram nagyvonalúan bánik a határon túli magyarokn ak szánt terjedelmi korlátokkal, annyira problematikus, hogy ez szinte kizárólag az egyoldalú magyarországi támogatásokra korlátozódik. Támogatásokra és segélyekre szükség van, szükség lesz, de a határon túli magyarok sorsa ma már nem elsősorban az anyaors zág támogatási, hanem sokkal inkább az együttműködési készségétől függ. Másképp mondva, a határokat átívelő magyar nemzeti újraegyesítés képességéről van szó, nem pedig a segélyezési politika kiterjesztéséről. A szomszédos országokban életerős és nagy teki ntélynek örvendő magyar közösségek élnek, amelyekkel haszon együttműködni, ezért a támogatásokat egyre kevésbé kell és szabad karitatív segélynek tekinteni, egyre inkább úgy kell értelmezni, mint anyagi befektetést egy gyümölcsöző együttműködésben részt ve vő partnerbe, a nemzetbe, a nemzet vérkeringésének az újraindításába. A támogatás eszköz, a cél a magyar közösségek önszerveződésének a segítése, a cél az összmagyar együttműködés erősítése. Ez a státusztörvény lényege, ez teszi a törvényt mindannyiunk szá mára megtérülő befektetéssé, és ezért rendkívül fontos, hogy fenn tudjuk tartani a 92 százalékos magyar parlamenti konszenzust a státusztörvény mögött. Rajtunk nem fog múlni ennek a konszenzusnak a fenntartása, ugyanakkor a törvény koncepcionális módosítás a nem fogadható el számunkra. Ragaszkodunk a magyar igazolványokhoz, szemben Kuncze Gábor vélekedésével, aki el szeretné távolítani a magyar koronát a magyar igazolványokról. Ragaszkodunk a státuszirodához, szemben SzentIványi István úr állításával, misze rint törölni kell az ajánló szervezeteket a
