Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
61 kormányprogramot, sok emelkedett hangulatot, és sok olyan alkalmat, amikor rosszul éreztük magunkat ebben a Házban. Megtanu ltuk azt, hogy milyen felelőssége van a kormánytöbbségnek, milyen felelőssége van az ellenzéknek, mert az ellenzéknek is van felelőssége, más felelősség, nem kisebb, csak könnyebb. Mert könnyebb kritizálni, ellenvéleményt megfogalmazni, előrevivő gondolato kat letenni az Országgyűlés asztalára, mint programot szervezni, programot végrehajtani. Az ellenzéknek egy nagyon sajátos területe a kormányprogram vitája, hiszen itt valóban csak kritika, valóban csak ellenvélemény az, ami megfogalmazódik, és még az sem ildomos, hogy az ember mit javasolhatna helyette, ezért engedjenek meg néhány olyan javaslatot végiggondolásra, amely az embernek 12 év után eszébe jutott e kormányprogram elolvasása kapcsán, és talán néhány emlékeztető és frissítő gondolatot, hogy mit is ígértek a kampányban, melyek voltak a korábbi hetek, hónapok ígéretei. Nagyon nehéz ma itt ebben a helyzetben nem visszaemlékezni a 12 évre, és mégis kísérletet teszek arra, hogy ne befolyásoljon az elmúlt négy év ellenzékisége, ne befolyásoljon az elmúlt 12 év vagy az azt megelőző néhány év kormányzati munkája, foglalkoznék csak a jelennel, és foglalkoznék csak a jövővel. És ha visszafogottabban bírálom a kormánynak a kormányprogramját, akkor ne tessék úgy értékelni, hogy az egy jó program, hanem írják ann ak a számlájára, hogy demokráciafelfogásomból bizony ez ered. (14.00) A festék sok mindent elbír, azonban a hétfői naptól a tettek fogják meghatározni azt, hogy a kormány mit tud és mit akar tenni a nemzet felemelkedéséért. Ez a mai visszafogottság azonban nem jelenti azt, hogy a kormányprogram végrehajtásában vagy a nem végrehajtásának módozataival és egyéb tételekkel kapcsolatban ne fogalmazzam meg a Magyar Demokrata Fórum nevében hétfőtől kezdve a legkeményebb kritikát is, különösen akkor, ha az a nemzet sorsát érinti, a demokratikus intézményrendszerünket vagy honfitársaink érdekeit, a jövőnk erősödését nem szolgálja. Tisztelt Képviselőtársaim! A program megítélését nagyban megnehezíti, hogy mondanivalóját nagyon sok helyen, szakmai kifejtés helyett, a p olitikai retorika uralja. Elsősorban és különösen így van ez az első fejezetben, ahol minduntalan az jutott eszembe, hogy a kampány még nem ért véget. Talán érthető négy év ellenzékiség után, de számomra mégis csak zavaró az, hogy túlságosan sok a negatív definíció. Nem arról van szó, hogy mit kíván tenni, vagy mit tart helyesnek a kormány, hanem hogy mit nem akar, és mit nem tart helyesnek. Ebből következően időnként vitairat jellegét ölti ez a kormányprogram. A kitűzött célok teljesíthetőségét pedig több helyen egyszerűen nem lehet megítélni, mivel nem szól arról, hogy milyen eszközökkel, hogyan fogja azokat elérni, például a szociális ellátás javítását, a foglalkoztatottság növelését, az önkormányzatiság előtérbe helyezését. Olyan ez, amikor a szülő azt m ondja, hogy a gyereknek föl kell nőni, de hogy valójában kinek a nevelése alatt, milyen formában, az nagy talány marad. Számomra a kormányprogram egy jó részében ez a talány fogalmazódott meg. Én hittem annak - mondtam, nem befolyásolt az előző 12 év , ho gy egy szociáldemokrata kormány programját tartom a kezemben. Sajnos, azonban ez a program a várhatónál sokkal kevesebb szociáldemokrata vonást tartalmaz, és sokkal több benne a liberális elv. A szociális piacgazdaság megteremtését sokkal inkább bízza a pi aci eszközökre, mint az állami beavatkozás eszközeire. Emiatt erősen kérdéses, hogy mindazok az esélyegyenlőségre, a kiegyenlítésre, a méltányosságra vonatkozó részek, amelyek az egyes fejezetekben megjelennek, megvalósulhatnake. A programot számomra átsz övi egy piacillúzió, hiszen ma még, egy átmeneti gazdaságban a közgazdasági tankönyvek modelljére csupaszított és a versenyt mindent megoldónak látó elméletei nem helyettesítik a piacépítés és a társadalmi biztonság együttesen megjelenő, reális igényét. Az elmúlt század második felének szociáldemokrata európai kormányai általában ezzel a felismeréssel kormányoztak. Ez az, ami számomra ebből a programból bizony hiányzott. Engedjék meg, hogy néhány olyan területre térjek át, ahol ellentmondásokat véltem fölfe dezni a kormányprogramon belül. A főbb ellentmondások sorát kezdeném azzal, hogy a nyilvánosság előtt
