Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
62 tett ígéretekkel együtt értelmezhető számomra ez a program. A nyilvánosság előtt tett ígéretekkel együtt, amelyek úgy szóltak, hogy megtartják az előző ko rmány juttatásokra, támogatásokra, kedvezményekre vonatkozó intézkedéseit, és ezeket a társadalmigazdasági élet úgyszólván minden területén további kedvezményekkel fogják kiegészíteni: jelentős bér- és nyugdíjnövelések, további adócsökkentés, támogatások, beruházások és dologi költségek emelése, önkormányzatok kedvezőbb anyagi ellátása, és a sort még folytathatnám. A fentieknek némileg ellentmond például a 65. oldalon a gazdaságpolitika című fejezet. És szomorúan hallgattam Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak a gazdaság helyzetére vonatkozó elemzését is. (Közbekiáltások az SZDSZ soraiból: Szomorú is!) Úgy a gazdaságpolitikai fejezet, mint a frakcióvezető úr által elmondottak is egy kedvezőtlen gazdasági helyzetképet próbálnak festeni, és egy olyan negatív jele nséget mutatnak be, amelyik a gazdasági növekedés ütemének csökkenésétől az alacsony felhalmozási rátán keresztül az államadósság növekedéséig mindmind azt vetíti elénk, amit egy mondatban így fogalmaz meg a program: "puritán, takarékos költségvetési kiad áspolitikát akar megvalósítani." Nos, ez a két törekvés együttesen nem megy! Ha az első igaz, akkor a második megvalósíthatatlan. És bizony ez fordítva is így van. Ha pedig mégis, akkor a forrás csak az infláció növeléséből, vagy további eladósodásból szár mazhat. Márpedig egy tál lencséért nem adhatjuk el a jövőnket. Tisztelt Képviselőtársaim! A főbb ellentmondások sorát folytatnám a program 16. oldalával, amely az Alkotmányozás, jogalkotás című fejezetében fogalmazódott meg. Ennek a fejezetnek a szerzője v alószínűleg nem olvasta el az egész kormányprogramot. Előfordul ez a rohammunka idején. Amíg a 17. oldalon például a kormány a mennyiségi jogalkotás helyett úgy véli, hogy áttérhet egy minőségi jogalkotásra, sőt, finom hangolásról beszél a joganyag, addig a program egésze egy olyan jogalkotási dömpinget von maga után, amellyel bizony e fejezet megalkotója nem számolt. A tervezett feladatok jelentős része csak jogalkotás útján valósulhat meg, nem beszélve például a kétharmados többséget igénylő döntésekrő l. Komolyan vehetőe, hogy e szűkre szabott - mondjuk - négy esztendő jogalkotása útján az alkotmánymódosításon túl a választójog reformja, a vele kisebb létszámú parlament, a teljesen átalakítandó önkormányzati rendszer, az állampolgári alapvető alapjogok bővítése és a kissé talányos gazdasági alkotmányosság erősebb megalapozása, a szociálpolitika, az egészségügy, a társadalombiztosítás megoldható az egyéb jogalkotási feladatok mellett úgy, hogy közben csökkenjen a jogalkotás mennyisége? Amit a fejezet és az anyag összessége megoldandó feladatként ambicionál, az nem más, mint az illúziók világa. Tisztelt Képviselőtársaim! A megelőző szocialistaszabad demokrata kormány előkészítette az ügyészség kormányfelügyeletének javaslatát. Majd az Orbánkormány iránti bizalmatlanságát hangoztatva - nemzetközi összehasonlításban is példátlan módon - a saját javaslatát leszavazta, miközben hangsúlyozta, hogy semmiféle szakmai kifogást a törvény ellen nem emel. Most meg e kardinális kérdésről - pedig kétszer olvastam el a programot - egy szó véleménye nincs az újonnan megalakuló kormánynak. Bár engem is csak a kíváncsiság vezérel, mégis felvethető: rendjén van ez így? Végül pedig az ellentmondások sorában szeretnék a program 11. oldalára kitérni az önkormányzatok és a közi gazgatás szervezeti rendszerével kapcsolatban. Aki abban a tévhitben él, hogy a megyék rendszerének és ezzel a közel ezeréves hagyomány felszámolásával nem parázsba nyúl, az nagyot téved. Ha önök ezt megteszik, ami ebben a programban szerepel, akkor egésze n biztos, hogy a következő választást el fogják veszíteni. Mert kevesek a külföldi példák. És tévesen értelmezni az uniós kényszerre való hivatkozást, mindig racionális érvekre hivatkozni - bizony egy ilyen érvelés nem számol azzal, hogy itt történelmi hag yományok vannak. Történelmi hagyományok, amelyekre pont másfél éven keresztül voltunk nagyon büszkék, amelyek ezer éves történelmi hagyományt jelentenek.
