Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
55 éjszakájáig tartott csak. Ekkor ugyanis ön, kedves Medgyessy úr, látványosan megfeledkezett ötmillió magyarról. Ez olyan hiba, amit nem lehet jóvátenni azzal, hogy utána het ente újabb és újabb ötmillió magyarért érzett felelősségét hangsúlyozza. S nem csupán a szikár tények miatt nem lehet, hanem azért, mert a határon túli magyaroknak nem üres frázisokra van szükségük, hanem konkrét programokra. Olyan támogatásra, amely nem m erül ki a szavakban, hanem lehetővé teszi azt, hogy a határon túl és az anyaországban élők valóban egy közös, organikus, szerves egységet képezzenek. Ez a közösség csak akkor jöhet létre, ha az együttműködés kiterjed az élet valamennyi területére - legyen szó oktatásról, kultúráról vagy éppen gazdaságról. Önök megszavazták a kedvezménytörvényt, de a szavaik és a voksaik ellenére a kezdetektől következetesen akadályozták annak megvalósulását, tartalommal való megtöltését. Erre utal többek között, hogy újra a karnák tárgyalni az OrbánNastase megállapodást, amellyel egyaránt elégedettek a határon túli magyar szervezetek, amellyel elégedett Románia és Magyarország, és elismerően szólt róla az európai uniós országjelentés is. Tudja, Medgyessy úr, nem elég azt mon dani, amit ön mondott, hogy mindig meg fogjuk hallgatni a határon túli képviselők véleményét. Ha ezt a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés programját valóban meg akarják valósítani, akkor ennél jóval többre van szükség. A kérdés nagyon egyszerű. Garanc iát vállale arra, hogy csak a határon túli szervezetek véleményének kikérése és egyetértésének elnyerése után tesz lépéseket ezen a területen? Ha nem, akkor mindaz, amit eddig hallhattunk, üres frázis. Nem elég pusztán meghallgatni, ezt a kötelezettséget kell magára vennie a Magyar Köztársaság mindenkori kormányának. (Taps a Fidesz és az MDF padsorokban.) Ha ezt vállalják, akkor viszont tudniuk kell, hogy arról a hagymázas tervről, a megállapodás újratárgyalásáról bizony le kell mondani, mert ezt a megálla podást támogatják a határon túli magyar szervezetek. Erre a kétségre utal az is, hogy nem látom a programjukban a garanciát arra, hogy következetesen kiállnának az oktatásinevelési támogatások megtartása mellett, amely a határon túl élő magyarok jövőbeni sorsa szempontjából meghatározó kérdés. Ez az eszköz segíti ugyanis az ott élő honfitársainkat abban, hogy létszámuknak megfelelő arányban jelenhessenek meg azokban a társadalmi csoportokban, melyek presztízst jelentenek az országukban. S végül önök nem ál ltak ki azokért a határon túli magyar politikusokért sem, akik szót emeltek a kedvezménytörvény mellett. És ami még ennél is megdöbbentőbb: önös célokból nacionalista hangulatkeltőkkel szövetkeztek ellenük, ha úgy tetszik, felbujtóként. (13.30) A másik ily en fontos kérdés a családtámogatás rendje, amiben úgy tűnt - a kampány időszakában legalábbis , hogy képesek vagyunk egyetérteni, egy vonalban haladni. Ma azonban azt látom a program kézbevétele után, hogy szomorú és sokatmondó, hogy a családok támogatásá t ön a szociálpolitikai fejezetbe sorolta. Ez azt jelenti, hogy egy paternalista, családellenes filozófiát kívánnak feleleveníteni, hogy a gyereket vállalók segélyben részesítendők. Vannak ilyen gyermeket vállalók is, de a családok többsége Magyarországon szerencsére nem ilyen. És higgye el, akik ilyen helyzetben vannak, azok is inkább kikerülni szeretnének ebből a sorsból. Nem gyámkodásra, nem segélyre van szüksége a gyermeket vállalóknak, hanem munkára, és arra, hogy a munkával keresett pénzüket gyermekei k nevelésére fordíthassák, és ne vegye el tőlük azt az állam, hogy azután egy részét kegyesen visszaadja, míg más részét másoknak juttatja. Számunkra a családtámogatási rendszer nem pusztán szociálpolitikai eszköz, hanem legfontosabb módja annak, hogy megá llítsuk a magyar népesség tragikus csökkenését. Sokat tettünk ezért az elmúlt négy évben, de négy esztendő jó irányba tett intézkedései nem pótolhatják az évtizedes lemaradásokat. Viszont rossz intézkedések, egy rossz irányba tett fordulat tönkreteheti min dazt, ami megindult. A kampány során önök azzal hitegették a választóikat, hogy nem nyúlnak a családtámogatási rendszerhez. Ön személyesen a Pilvax kávéházban azt is vállalta, hogy 10 ezer forinttal megemelik a
