Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
54 töredékesen az, ami jónak tűnt a választások előtt tett ígéretekben, ám ebb en a programban ön vagy a szövegírók tovább folytatták mindazt, ami a kampány hangvételében méltatlan volt. Először csodálkozva, sőt értetlenül olvassuk azokat a kijelentéseket, ahol ön arról fogadkozik, hogy a demokrácia, a szabadság, a jogegyenlőség alap ján történik a kormányzás Magyarországon. Tankönyv ízű önmeghatározások sorakoznak egymás után. Ön a Magyar Köztársaság alkotmánya után másodikként fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy tervezett kormánya tisztességes, átlátható, demokratikus munkát akar vég ezni. Mi végre mindez, Medgyessy úr? Lehetséges az, hogy a Magyar Köztársaság kormányának irányítására készülő ember abban lel kicsinyes elégtételt, hogy a választási kampány rágalmazó támadásait ismételgeti az eljövendő négy esztendő legfontosabb kérdései t, teendőit sorra vevő programjában? Hihető ez? Mit keresnek itt az olyan kitételek, amelyek szerint ön majd véget vet a koncepciós adóellenőrzések, a mesterségesen kreált büntetőeljárások indítása, a nyomásgyakorlás törvénytelen és erkölcstelen politikai taktikájának (Moraj.) , s ön majd egyszer s mindenkorra feledteti a közhatalommal való visszaélésen nyugvó megfélemlítési törekvéseket? Az ön külügyminiszterjelöltje a kampány lázában még kirekesztő, szélsőjobboldali diktatúráról vizionált. Az sem volt hel yes. De hogy ez a tónus a hivatalos kormányprogramban is megjelenik... - nem érzi úgy, Medgyessy úr, hogy ez példátlan? (Zaj, moraj.) Tudja, elgondolkoztam azon, hogy vajon miért vállalja ön a kicsinyes, az elődjét arcátlanul rágalmazó eljárásból fakadó po litikai, morális és emberi kárt. Miért vállalja még azt a kockázatot is, hogy a magyar jogtörténetben példátlan módon önnek mint a program szerzőjének a bíróság előtt kellene felelnie a leírtakért egy rágalmazási vagy becsületsértési perben? (Taps a Fidesz padsoraiban.) Miért gondolja, Medgyessy úr, hogy egy jóérzésű ember vagy a polgári kormány jó hírnevét vagy saját pártja becsületét fontosnak tartó ember egyszerűen zsebre vágja ezeket a sértéseket, sunyi hazugságokat? Tudja, ezen gondolkoztam tegnap este . Aztán rájöttem, hogy itt valami más erő működik, s méltatlan lenne hozzánk, ha olyasvalamit kérnénk számon önön vagy önökön, amiről nem is tehetnek. Ezeknek a látszólag értelmetlen mondatoknak, ennek az értelmetlen durváskodásnak mélyebb oka lehet. Mert attól, hogy valami értelmetlen, még nem ok nélküli. Sigmund Freud írta le először a tagadás elhárító mechanizmusát. Hogy is írják önök? "Mi nem rombolni, mi építeni akarunk. Nem nyújtunk indokolatlan előnyöket, nem építünk szervilis klientúrát, a kirekeszt és helyett az összefogás, az egymás iránti szolidaritás elmélyítésén munkálkodunk, nem folytatunk politikai hidegháborút." Freud szerint az ilyen kijelentéseket egyfajta tudattalan bűntudati komplexus (Derültség a Fidesz és az MDF padsoraiban.) vagy a szer ep, a felelősség miatti szorongás motiválja. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.) E tudattalan szinten bizony alighanem nagyon is élnek a történelmi közelmúlt terhei, illetve kampányuk tisztátalan módszerei. A bűntudat, tudja, agressziót szül; az ellenfé l támadását és leminősítését, amely voltaképp önfelmentésül szolgál: azt kapják, amit megérdemeltek - mivel a bűnössel szemben elkövetett bűn kevésbé tűnik nyomasztónak. E magatartás arra az emberre emlékeztet, aki fél a sötétben, és fütyörészik. Fenyegetv e érzi magát, pedig nem az erdő félelmetes, hanem saját rossz lelkiismerete. És a büntetéstől való félelmét vetíti ki a fákra, bokrokra. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Látod, ezért buktatok meg! - Zaj.) Egy másik jeles pszichológus, von Franck erről így ír "Az árnyék tudatosítása" című tanulmányának az elején: "Ha az emberek másokban ismerik fel saját tudattalan törekvéseiket, azt projekciónak, kivetítésnek nevezzük. A politikai agitációk minden országban tele vannak ilyen projekciókkal. Mindenfajta proj ekció elhomályosítja az embertársainkról alkotott képet, eltorzítja az objektivitást, és ezáltal megfoszt bennünket a valódi emberi kapcsolatok minden lehetőségétől." Szomorú dolog ez. Nem lehet így könnyű az élet - hát még a kormányzás. Nézzük csak, mi ma radt a kampányban megfogalmazott célkitűzésekből! Mi maradt azokból, amikről joggal gondolhattuk úgy, hogy képesek vagyunk egyetérteni, egy közös irányba haladni? Az első ilyen kérdés a nemzeti újraegyesítés programjának a kérdése. Ön a választási kampányb an gyakran hangoztatta erdélyi származását, ám e gesztus, úgy tűnik, a választások
