Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VÍGH ILONA (Fidesz):
446 Duna Televízió hasonló témájú műsoraiban. Csak zárójelben jegyzem meg, önök, tisztel t nemzeti középen helyet foglaló, balliberális képviselőtársaim, önök akarják megszüntetni, illetve beolvasztani ezt a kiváló televíziós csatornát, akik rendkívüli érdekeket szereztek a határon túl élő magyarok tájékoztatásában. Tisztelt Képviselőtársaim! Az erőszak nemcsak a híradásokban, hanem filmekben, sorozatokban, báb- és rajzfilmekben is előtérbe került. 66 százalékban legalább egyszer előfordult agresszió. Különösen aggodalomra ad okot az, hogy a műsorszolgáltatók kimondottan a gyerekek számára vetí tik az erőszakot tartalmazó műsorszámok majd 30 százalékát. A délelőtti műsorokban is a magyar népmesék legkisebb királyfija és furfangos juhásza helyett gyilkoló robotok és tűzokádó szörnyetegek vették át a főszerepet, az igazságos Mátyás helyett a termin átor és a predátor manapság a hős. A magyar népmesékből gyermekeink megtanulhatták, hogy ha az eszüket és a szívüket használják, akkor elkerülhetetlen a jó győzelme. Ezek a történetek pozitív modellt állítottak elébük. Megtanították őket arra, hogy a szorg alom, a szerénység, a tenni akarás és a szeretet meghozza számukra a gyümölcsét. Különösen fontos lenne ez ma a 21. században a CD, a multiplex mozi és a kereskedelmi televíziózás léleksilányító világában, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen világot és milyen példát állítunk gyermekeink elé. A gyerekek gondolkodására, belső világára a család és az iskola mellett egyre nagyobb befolyással bír a média. A felnövekvő nemzedék lelkének tiszta lapjára egyre vastagabban fogó pennával róhatnak rá a televízió s csatornák. Ma már ők szolgálnak példával, ők állítanak követendő mintát a gyermekeink elé. Ez abból is látszik, hogy a fiatalok példaképként elsősorban filmcsillagokat, sportolókat, popsztárokat választanak szüleik és tanáraik helyett. A médiák felelőssé ge tehát jócskán megnőtt a közvetlen élő környezet rovására a gyermekek egészséges fizikai, erkölcsi és lelki fejlődése szempontjából. De nemcsak nem tudtak megküzdeni ezzel a megnövekedett felelősséggel, nem is próbálkoztak vele. Az erőszak, az agresszió a fiatalok körében is a legkelendőbb cikk, a leginkább eladható termék, és a kereskedelmi televíziók, megragadva a kínálkozó lehetőséget, egyre bővülő palettával törtek be erre a piacra. Az agresszióból meglehetősen színes a választék, és ők tálcán kínáljá k azt a legbefolyásolhatóbb és ezáltal leginkább sérülékeny korosztály elé, hiszen ők is potenciális vásárlók termékeikre. A nézettség és az általuk bezsebelt haszon mindennél fontosabb. Az már mellékes, milyen értékeket tipornak a reklámbevételek miatt sá rba, és annak sincs jelentősége, hogy több nemzedékre kiölik a társadalomból a nemes eszmék, a szépség és a szeretet iránti igényt. Ezekben a filmekben ritkán szólalnak meg Arany János nyelvén. Itt nem a nehéz kő röpül, hanem a cafatokra szaggatott emberi testek, nem a nap melegétől ég a kopár szik sarja és nem is pásztortűz ég őszi éjszakákon, hanem lángol az egész világ. Az igazi probléma az, képviselőtársaim, hogy gyermekeink ezeken a filmeken nőnek fel. Mi, szülők nem állhatunk egész nap élő tilalomfaké nt a televíziókészülékek előtt, hogy cenzúrázzuk gyermekeink programjait. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik oldalon megjelenik az oktatási rendszerben a minél magasabb szintű tudás elsajátíttatása, a gyermekek személyiségének fejlesztése a sport- és a m űvészetoktatáson keresztül. Mindez természetesen állami finanszírozással. A másik oldalon megjelenik a nagymértékű rombolás. Ha párhuzamot kellene vonnom, akkor azt mondanám: olyan, mint az egészségügy támogatása és a dohányzás ellentmondásos kapcsolata. A médiatörvény módosítása kapcsán most nyílik meg számunkra az esély, hogy változtassunk ezen a szomorú tényen. Nekünk, törvényhozóknak gyermekeink érdekében a különböző médiumok műsortervét, lehetőségeit az európai gyakorlathoz kell igazítanunk. (11.40) Az itt ülők közül a nagy többség, hozzám hasonlóan, szülő vagy már nagyszülő, felelősséget érez gyermekei, unokái sorsáért. Így méltán bízom abban, hogy amikor döntéshozatalra kerül a sor,
