Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
405 A mostani törvényjavaslat azért szakít ezzel a szabályozással, mert a kormányülésen való részvétel is hozzájárult ahhoz számos egyéb tényező mellett, hogy a közigazgatási államtitkárok a tö rvényalkotó eredeti szándékával ellentétben bizonyos fokig a politikai szférába kerültek át, s így politikai hivatalnokokká váltak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat megerősíti s egyben szemléletesebbé teszi azt az alapelvet, hogy a politikai államtitkár k izárólag a minisztert helyettesítő jogkörében adhat utasítást a közigazgatási államtitkárnak s mostantól a címzetes államtitkárnak. Eddig e szabály a közigazgatási államtitkárnál a törvény 25. §a (1) bekezdésének második mondatában jelent meg, noha a poli tikai államtitkár irányítási jogkörét korlátozta. A törvényjavaslat értelmében e rendelkezés a politikai államtitkárról szóló 18. §ba kerül át, jelezve, hogy a minisztérium belső vezetési rendjét mindenekelőtt a politikai vezetőknek kell betartaniuk. Hogy ez egyébként alapvető követelmény a politikai vezetők számára, egyértelműen kitűnt az FVMnél kialakult helyzet esetében. Tisztelt Ház! A legjelentősebb változtatás az, hogy a törvényjavaslat ismét bevezeti a címzetes államtitkár intézményét. Közismert, h ogy e funkciót az 1990. évi XXXIII. törvény intézményesítette a politika és a közigazgatás határterületén levő feladatok ellátására. Az akkori szabályozás a politikai államtitkárt egyértelműen politikai vezetőnek tekintette, ami kitűnik abból - erre ma töb ben is utaltak , hogy megbízatása az új kormány megalakulásáig tartott. Az 199094 közötti időszakban címzetes államtitkári státust kapott a hét köztársasági megbízott, a miniszterelnöki kabinetiroda vezetője, a kormányfő külpolitikai tanácsadója s néhány más meghatározó politikai személyiség. 199497 között egyes speciális helyzetű központi államigazgatási szervek, mint például a Határon Túli Magyarok Hivatala vagy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal élén álltak címzetes államtitkárok. Az Antallkormá ny idején egyébként összesen tizennégy, a Hornkormány alatt pedig nyolc címzetes államtitkárt neveztek ki. Az 1997. évi LXXIX. törvény aztán megszüntette e tisztséget, mely jellege folytán a jogi intézményesítés síkján is megkérdőjelezte a politikai és a közigazgatási szféra szétválasztását, pontosan azzal, hogy a címzetes államtitkárt, noha közigazgatási feladatok ellátásával ruházta fel, mégis politikusnak tekintette. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat, miként ez az indoklásból és a miniszteri expozéból is kitűnik, nem a korábbi megoldást állítja vissza; ezt egyébként ellenzéki képviselőtársaim is elismerték. A címzetes államtitkár ugyanis szakmai vezetőnek minősül ebben a törvényjavaslatban, akinek jogállására és felelősségére a közigazgatási államtitkárra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Funkciója alapvetően az, legalábbis az én olvasatomban, hogy a miniszter irányítása alatt meghatározott területen közigazgatási feladatokat lásson el, s e körben a közigazgatási államtitkárhoz hasonlóan irányítsa a he lyettes államtitkár munkáját. A címzetes államtitkár tehát speciális, a minisztérium hagyományos tevékenységi körétől eltérő igazgatási alágat, illetőleg szervezetet vezet. Pontosan ez indokolja azt, hogy tevékenységét a közigazgatási államtitkártól függet lenül lássa el. Másként fogalmazva: feladatai kiemelkedő jelentőségűek, nemegyszer egyediek, amelyek csak egy meghatározott időszakra jellemzőek. Ennek megfelelően címzetes államtitkári státust kaphat a tárca nélküli miniszter hivatalának vezetője is, ami jelenleg nyilvánvalóan csak egy elvont elvi lehetőség, hiszen a mostani kormányban nem tevékenykednek, legalábbis az első időszakban tárca nélküli miniszterek. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A kormányzati apparátuson belül, mint közismert, kiemelkedő hely et foglal el a miniszterelnöki kabinetiroda. Élén 199194 között, mint erre korábban már utaltam, címzetes államtitkár állt. 1994 novemberétől azonban a kabinetirodát politikai államtitkár vezeti. E téren a törvényjavaslat a hiányzó jogi szabályozást kíván ja pótolni, kimondva, hogy amennyiben a Miniszterelnöki Hivatalt miniszter vezeti, a miniszterelnöki kabinet élén a miniszterelnök döntése szerint e feladattal megbízott politikai államtitkár vagy címzetes államtitkár áll. Ily módon a kabinetiroda vezetésé ben ugyanúgy az alternativitás érvényesül, mint a Miniszterelnöki Hivatal egészében, hiszen a hatályos törvény szerint e szervezet élén miniszter, illetőleg közigazgatási államtitkár egyaránt állhat.
