Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
406 Nagyon röviden szeretnék kitérni azokra a problémákra is , amelyeket Mikes Éva képviselőtársam vetett fel, s amelyek valóban alapvető elvi jelentőségű kérdéseket taglalnak. Jó érzékkel nyúlt a problémához megítélésem szerint, azonban nem teljesen egyértelműen érzékelte azt a szándékot, amely a törvényjavaslat há tterében meghúzódik. Megítélésem szerint a címzetes államtitkárnak olyan közigazgatásiállamigazgatási feladatokat kell ellátnia, amelyek - mint erre egyébként leírt hozzászólásomban már utaltam - nem kapcsolhatóak szigorúan egyegy minisztérium klasszikus an értelmezett feladat- és hatásköréhez. (18.40) Meg kell jegyeznem, hogy ez a probléma 198990 óta végigkíséri az összes kormánynak a tevékenységét. Megoldására többféle elképzelés született, egyik sem volt igazán tökéletes. Ilyen elképzelés volt például az, hogy tárca nélküli miniszterre kell bízni meghatározott feladatokat, néha csak azért, hogy a koalíciós erőviszonyok megfelelően alakuljanak, néha valóban azért, mert egy feladatot egy kormány kiemelkedő jelentőségűnek tartott, és meg akart oldani. Haso nló volt az a megoldás is - ezt alkalmazta az Antallkormány is, de az utódai is , hogy politikai államtitkárra bíztak ilyen funkciókat. Ilyen politikai államtitkárok működtek már 1990től a Miniszterelnöki Hivatalban, 1998tól a számuk megnőtt; jelenleg sem alacsony ez a szám, el kell ismerni. Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy olyan tevékenységeket végeznek, amelyek speciális jellegűek, amelyek részben politikai tartalmúak, részben közigazgatási tartalmúak, mint említettem, a két szféra határte rületén jelennek meg. A címzetes államtitkár tulajdonképpen ugyanilyen jellegű feladatoknak a megoldását végzi el, de szemben a korábbi szabályozással, mint erre egyébként önök is utaltak, én is utaltam, a közigazgatás szervezetrendszerének keretében. Vita thatatlan, hogy a címzetes államtitkár egyegy minisztériumon belül olyan részlegeket fog majd át, amely részlegek akár egy országos hatáskörű szervet is alkothatnának, vagy akár központi hivatallá alakulhatnak át. Azt is jól tudjuk, hogy ilyen jellegű pro blémák megoldására a minisztériumokon belül is létrejönnek sajátos belső szervezeti egységek, úgynevezett minisztériumi hivatalok. Nem tartanék attól, hogy a címzetes államtitkár tevékenysége feldarabolja egyegy minisztérium tevékenységi körét, tudniillik az sem igazán jó megoldás, ha a minisztériumtól némiképp testidegen funkciót kiveszem az adott szervezetrendszerből, és vagy beviszem a Miniszterelnöki Hivatalba, vagy országos hatáskörű szervet hozok létre ilyen jellegű feladatnak a megoldására. Világosa n látnunk kell azt, hogy itt a probléma teljes mélységű átgondolására lenne majd egyszer szükség, mindenekelőtt arra, hogy tisztába jöjjünk azzal: tökéletesen nem választható szét a politika és a közigazgatás szférája, ugyanakkor törekednünk kell arra, hog y amennyire ez lehetséges, mégiscsak megvalósuljon. A címzetes államtitkár ilyen jellegű bevezetését, ilyen jellegű intézményesítését én azért tartom pozitív lépésnek, mert noha ad egy bizonyos fokú védettséget valóban a kinevezett személynek, mégis mentes íti, legalábbis a jogi intézményesítés síkján, a politikai feladatok ellátásától. Ennyiben én szerencsésebbnek ítélem a mostani megoldást, mint az 1990. évit. Horváth Balázs képviselőtársamnak nagyon röviden annyit válaszolnék, hogy lehetséges, hogy az 199 0es vitában Balsai István akkori igazságügyminiszter igen részletesen kifejtette, milyen funkciókat szán az új kormány a címzetes államtitkárnak, ez azonban a törvénynek az indoklásából nem derült ki. Az indoklás mindössze az alábbiakat fogalmazza meg: " 5. pont. A javaslat bevezeti a címzetes államtitkári beosztást, amelynek révén egyes kiemelt eseti kormányzati feladatok operatív ellátására nyílik lehetőség; javaslat 5. §a." Tehát az akkori indoklás sem mondott többet, ugyanakkor mind a mostani politika i államtitkári expozé, mind pedig a felszólalások kifejtették azt, hogy mi is valójában ennek az intézménynek az igazi szerepe. Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársaim, én arra kérném a tisztelt Házat, hogy fogadja el a kormány munkájának elősegítése é rdekében az előttünk fekvő T/65. számú törvényjavaslatot, hiszen az jó irányba mozdul el; a végleges megoldást, amennyiben ilyen egyáltalán az államigazgatás, a közigazgatás szférájában lehetséges, majd egy átfogó közigazgatási reform fogja meghozni.
