Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. ŐRY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
360 országokban nem előkészítetlen indítványokkal, hanem hosszas szakmai és politikai egyeztetések után születnek meg. Egyébként a munka törvénykönyve erre valóban rászolgálna, szükség lenne az elmúlt tíztizenkét év piacgazdaságának körülm ényeit elemezni, szükség lenne a munka törvénykönyvének egy átfogó javaslatára, de legkevésbé sincs szükség megalapozatlan, kapkodó, önkényes módosításokra. Bernáth Ildikó képviselőtársunk utalt rá, hogy több mint harmincszor módosítottuk a munka törvénykö nyvét az elmúlt tizenkét év alatt, anélkül, hogy átfogó felülvizsgálata igazából megtörtént volna. Hogy mondjak egy konkrét példát is erre a szakmai kérdésre, amely komoly szakmai vitákat vált ki: ilyen például az üzemi tanácsok szerepe. Önök gyakorlatilag arra törekednek, hogy mindenfajta szakmai vizsgálat, előkészítés nélkül kiürítsék az üzemi tanácsok jogosítványait, mindenfajta előzetes felmérés nélkül. Pedig ha készült volna ilyen, vagy törekedtek volna arra, hogy valami ilyesmi megtörténjen, akkor nyi lván tapasztalhatták volna, hogy az üzemi tanácsok létezése és jogosítványai semmilyen formában és mértékben nem korlátozzák, nem sértik a szakszervezetek jogosítványait, mi több, önök nyilván ugyanúgy tudják, mint mi, hogy a szakszervezetek legtöbb esetbe n részesei is az üzemi tanácsoknak, vagy fogalmazhatok fordítva is: az üzemi tanácsok a legtöbb esetben szakszervezeti tisztségviselőkből vagy delegáltakból állnak. Nehezen tekinthető tehát munkavállalóbarátnak az üzemi tanácsi jogokat csorbító módosítási javaslat, mely megfosztja az üzemi tanácsot attól a lehetőségtől, hogy szakszervezeti képviselet hiányában a munkavállalók érdekében a munkáltatóval kollektív jellegű megállapodást köthessen. Nemigen érthető, hogy képviselőtársaim milyen alapon és miért b eszélnek a kollektív alku lehetőségének vagy jelentőségének a megerősítéséről, amikor az ellenkezője az igaz, hisz a munkavállalók 510 százalékát képviselő szakszervezetek kapnának olyan privilégiumot és vennék el azt az üzemi tanácsoktól, amelyeket az ad ott munkahelyen mégiscsak a dolgozók összessége választ, és amelyek, mondom, a jogait nem sértik, csak adott esetben a kiváltságait. Érdemes lett volna megnézni, hogy ténylegesen milyen hatása volt. A javaslat meg kívánja emelni a szakszervezeti tisztségvi selők munkaidőkedvezményének a mértékét is. Erről csak annyit - s megint csak egy utalás arra, hogy milyen belülről és komolyan tisztelik önök a szociális partnereket és mennyire elkötelezettek az érdekegyeztetés intézménye mellett , hogy a munka törvény könyvében jelenleg szereplő hatályos mértékek 1995ben - ismétlem, miniszter úr bizonyára emlékszik rá , még az előző szocialista kormány idején az Érdekegyeztető Tanácsban a munkáltatók és a szakszervezetek közötti megállapodás eredményeképpen születtek és kerültek be a törvénybe. Ehhez képest most az érdekegyeztetést megkerülve, egyoldalúan, nyilvánvalóan kampányt segítő barátaik igényeit kielégítve, erővel fogják keresztülvinni - mondom, a korábban az Érdekegyeztető Tanácsban konszenzussal megszületett és kialakított mértékek ellenére - az akaratukat. Az alkotmányossági aggályokról most ne is beszéljünk! Bernáth Ildikó képviselőtársunk utalt rá, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO 1987es és 1998as egyezményei - a szakszervezeti szabadságról, illetve a szakszervezeti szabadság védelméről szóló egyezményekről van szó - nagyon világosan és egyértelműen tilalmazzák azt, hogy a szakszervezetek érdekképviselői tevékenységük ellátása során a munkáltatótól függő helyzetbe kerüljenek. A hivatkozott eg yezmények alapján az állami jogalkotásnak tehát kifejezetten tartózkodnia kell attól, hogy a munkáltatókat szakszervezeti tevékenység finanszírozására kényszerítsék. Itt a hangsúly a "kényszerítés" szón van, mert természetesen ma sincs megtiltva, és nem is kell megtiltani azt, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek megállapodjanak egymással; egyébként a törvény erre kötelezi mind a munkáltatókat, mind az érdekképviseleteket, és a szakszervezeti tagnak magának is egyéni nyilatkozatot kell tennie. Tehát semm i akadálya nincs annak, sőt a kollektív tárgyalási pozíciókat és jogokat is erősíti, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek - úgy, ahogy ezt illik - kollektív szerződésben megállapodást kössenek, adott esetben akár a szakszervezeti tagdíjlevonás mikéntjér ől is. De törvényben kötelezően elmondani, ez bizony olyan függő helyzetet teremt, ami komoly
