Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. ŐRY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
361 alkotmányossági aggályokat kelt, és mondom, nemzetközi szerződéseket egyébként a magyar jogba beiktatott, hiszen az előző ciklus idején törvénnyel kihirdettük eze ket az egyezményeket. (15.10) Ugyancsak azt kell mondanom, hogy a szakszervezeti szervezkedésre vonatkozó nemzetközi elvekkel ellentétes az a javaslat is, mely a munkaidőkedvezmények kötelező megváltására irányul, tehát arra, hogy ha a szakszervezeti tisz tségviselők nem használják ki a számukra biztosított munkaidőkedvezményt, akkor azt fizessék ki a munkáltatók, ráadásul úgy, hogy ezt egy egyoldalú nyilatkozattal a szakszervezet kéri, a munkáltatónak pedig ki kell fizetni. Meggyőződésem az - é s ez a nemzetközi tapasztalat is, nem nagyon találnak, sőt sehol nem találnak Európában mást , hogy ilyen kötelezettségek kizárólag megállapodásos, szerződéses alapon, kollektív szerződésben szabályozhatók, rögzíthetők. Teljességgel ismeretlen a törvényi kötelezés a nemzetközi és ezen belül az európai gyakorlatban is. A fel nem használt munkaidőkedvezmény kötelező pénzbeni megváltása egyébként kifejezetten ellentétes magának az intézménynek a céljával, hiszen a munkaidőkedvezmény rendeltetése az, hogy a tisztségviselők szervezeti tevékenységet folytathassanak, mentesüljenek a munkavégzési kötelezettség alól, ott járhassanak az emberek között, beszélhessenek, kapcsolatot tarthassanak velük, és nem az, hogy a szakszervezeti tisztségviselők külön jövedelemhe z jussanak. Tisztelt Ház! Az előző ciklusban gyakrabban tapasztalhattuk azt, hogy a szakmai szempontokat teljes mértékben félretéve, nem ritkán hisztérikusan reagáltak a Szocialista Párt, illetve a szakszervezetek politikusai a munka törvénykönyvével kapcs olatos kérdésekre. Sok esetben itt is a már más területen sikerrel alkalmazott technikát hívták segítségül: nem létező problémákat kreáltak, és ezekkel riogatták az embereket. Már a választási kampányban kijelentették: visszaadják az elvett heti két pihenő napot, és megvédik a munkavállalók vasárnapját. Sajátos módon annak valóságát, hogy a vádak igazake, szakmai érvekkel sohasem bizonyították, de az is érdekes, hogy az eltelt közel egy év alatt félelmeik, rémképeik beigazolódtake vagy sem, sem a Szocialis ta Párt, sem a szakszervezetek nem vizsgálták, vagy ha igen, erről mélyen hallgattak. Ha ugyanis igaz lett volna az, amit állítottak, tehát az előző kormány alatt valóban elvették volna a dolgozóktól a vasárnapot, az elmúlt időszakban tucatnyi, a munkaváll alók érdekeit védő szakszervezeti demonstráció szemtanúi lehettünk volna. Vélhetően foglalkozott volna vele a magyar sajtó, hiszen annak idején, a törvényjavaslat parlamenti vitája során igen nagy teret szentelt a témának, és azt nyilván önök sem állítják, hogy érzéketlen lett volna a szakszervezetek és a Szocialista Párt érvei iránt. De miért is nem történt meg mindez? Azért, mert önöknek is szembesülniük kellett az igazsággal: a törvény tavalyi módosítása nemhogy elvett volna, hanem további garanciákat ad ott a munkavállalóknak. De az MSZPnek sikerült olyan helyzetbe manővereznie magát, hogy most már nincs visszaút; a törvényt mindenképpen módosítania kell, harcolni kell a fantommal, meg kell oldani és le kell győzni a nem létező problémát, majd elégedette n hátradőlni. Mit mondjak, mindez még akár rendben is lehetne, ha az előterjesztett javaslat a minimális szakmai követelményeknek és az előterjesztők által elérni kívánt szándéknak megfelelne. Az általános vitára való alkalmasságról szóló bizottsági vita s orán ugyanis az is kiderült, hogy az előterjesztő képviselők szándéka nem arra irányul, amit a leírt szöveg tartalmaz. Azt ugyanis - és ez a vita során világossá vált - senki nem kívánja, hogy a magyar gazdaság a munkajogi szabályok ésszerűtlen, az európai gyakorlattól teljesen eltérő megfogalmazása miatt kerüljön versenyképtelen helyzetbe. A javaslat jelenlegi szövege ugyanis kategorikusan megtiltja például a több műszakos munkarendben dolgozó munkavállalók számára a vasárnapi munkavégzést, ami ezeket a vá llalkozásokat lehetetlen helyzetbe hozza, munkahelyeket veszélyeztet, úgyhogy feltehetőleg itt egy félreértésről van szó. Ha eltökéltek ennek a törvénynek a megszavazásában, akkor bízom benne, hogy ez esetben még módosító indítványokkal a részletes vita so rán lehet ezt módosítani.
