Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. ŐRY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
359 Kedves Képviselőtársaim! Én arra tudom kérni önöket, hogy lelkiismeretükre bízva ezt a törvénytervezetmódosítást, támogassák, az általános vitában a hozzászólásukkal bocsássák útra, majd pedig a szavazásnál fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót hozzászólásra Őry Csabának, a Fideszképviselőcsoport nevében felszólaló képviselő úrnak. (15.00) DR. ŐRY CSABA , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tulajdonképpen természetesnek tekinthetjük, hogy egy önmagát baloldalinak tekintő párt az átlagosnál nagyobb érdeklődést mutat a munkaügyek szabályozása iránt. Láthattuk, hogy ezek a kérdések mind a választá si ígéretekben, mind pedig az új kormány programjában meglehetősen nagy terjedelemben és nagy hangsúllyal szerepeltek. Az tehát nem meglepő, hogy szocialista képviselők rendkívül gyors - mondjuk így: spontán - javaslattal szövetkeztek a munka törvénykönyvé nek megváltoztatására. A meglepő inkább az, hogy a természetesnek gondolt érdeklődés inkább napi politikai akciónak tekinthető, és nem megfontolt, szakmailag jól előkészített javaslat formájában nyilvánul meg. S meglepő az is, hogy a javaslatban a hangsúly valójában nem azokra a kérdésekre koncentrál, nem az előterjesztők által korábban olyan nagyon fájlalt tavalyi módosítás által okozott, vélt sérelmek orvoslásán van, hanem elsősorban olyan változtatásokat kívánnak elérni, amelyeket az említett módosítás n em is érintett, vagy amelyek jelentősen túlmennek a módosítás előtti állapotokon is. Nehezen érthető továbbá az is, hogy a javaslatot érdemben sem érdekegyeztetés, sem szakmai egyeztetés nem előzte meg. A szakszervezetekkel, érdekképviseletekkel való alkal mi tárgyalásokat, informális megbeszéléseket semmiképpen nem tekinthetjük ilyennek; a társadalmi párbeszédnek létező és működő fórumrendszere van, alapszabállyal, előírásokkal. A munka világa olyan alapvető kérdéséről - ahogy mondani szokták, a munka világ ának olyan alkotmányáról - van szó, a munka törvénykönyvéről, amelynél minden esetben indokolt mind az alapos szakmai egyeztetés, mind a különféle érdekeltek és érdekek egyeztetésének a folyamata. Szeretnék emlékeztetni rá, hogy az önök által olyan gyakran bírált - s mondom: vélt - sérelmeket gerjesztett 2001. évi törvénymódosítást másfél évnyi szakmai és érdekképviseleti egyeztetés előzte meg, szakmai bizottságokban, jogi szakbizottságban, több mint hét alkalommal plenáris üléseken vitatták a szociális pa rtnerek és a kormány, és a törvény nagy részében egyezségre is jutottak, néhány ponton maradtak fenn ellenvélemények, és azok között a kormány akkor a középutat választotta, azaz mindkét fél érdekeit többékevésbé méltánylandó módon terjesztette elő a törv ényjavaslatot. Tehát volt érdekegyeztetés, volt szakmai egyeztetés, és talán ennek köszönhetően nem kerültünk olyan helyzetbe, mint most, amikor is igen nehéz megemészteni ennek a törvényjavaslatnak a meglehetősen alacsony szakmai színvonalát. Talán az elő terjesztő képviselők rutinja és tapasztalata sem tenné feleslegessé azt, hogy szakértők is lássanak egy ilyen törvénytervezetet. Ez esetben nyilván nem fordulhatna elő olyasmi, mint Filló Pál képviselőtársam esetében az előterjesztés kapcsán, aki azt mondt a, a törvény visszaállítja és kimondja, hogy heti két pihenőnap jár. Mintha a 2001. évi módosítást megelőzően nem lett volna ez benne a törvényben, mintha nem lenne benne most is a törvényben, mintha ezt most kellene kimondani! Képviselőtársam, ez képtelen ség! Ezt most is tartalmazza a törvény, ez most is így van. Önök olyan fantomok ellen harcolnak, amelyeket maguk találtak ki és maguk készítettek elő. Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatot olvasva és a beterjesztés körülményeit ismerve állítom, a munka t örvénykönyve és ezzel egy egész jogág, a munkajog visszavonhatatlanul napi politikai csatározások, küzdelmek csapdájába került. Miért gondolom ezt? Azért, mert elsősorban olyan, a jogág szempontjából alapvető szakmai kérdéseket kívánnak hipphopp eldönteni , amelyek boldogabb
