Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
358 azért, hogy legyen utána az ellenzéki képviselőtárs aimnak min vitatkozni. A javaslat megerősíti a szakszervezetek jogosítványrendszerét a jövőben, megerősíti a kollektív szerződésben való részvételük jogát, kibővül a véleményezési jogkörük, javul a munkavállalói érdekképviseleti szerepük. A javaslat vélem ényünk és szándékunk szerint megerősíti a kollektív szerződéseket, ösztönözzük ezek elterjedését, ezzel is védve a munkavállalókat, mert igen, kedves képviselőtársaim, a Magyar Szocialista Párt képviselői számára fontosak a munkavállalói érdekek. Visszaáll ítjuk a heti két pihenőnapot, melyek közül egynek vasárnapra kell esnie, érvényt szerzünk tehát a pihenés alkotmányban rögzített jogához, és szeretném hangsúlyozni ismételten, hogy a mi véleményünk szerint a vasárnap legyen a családoké. Visszaállítjuk a he lyettesítési díj jogintézményét, érvényesítjük a többletmunkáért többletbér elvét, és folytathatnám, de ezt meg fogják tenni még képviselőtársaim a következő pillanatokban. Hogy mégis miért tesszük ezt? Számunkra stratégiai cél, hogy segítsük Magyarország európai uniós csatlakozását, segítsük a sikeres integrációt, s úgy véljük, hogy a sikeres csatlakozás érdekében ki kell alakítani a munka világában a konszenzuson alapuló együttműködés feltételeit, a munkahelyi kollektív tárgyalásoktól egészen az országos, háromoldalú érdekegyeztető tárgyalásig. E nélkül ugyanis nem képzelhető el az európai foglalkoztatási stratégia adaptálása, nem képzelhető el a foglalkoztatás bővülése, a foglalkoztatási feltételek javulása. Az érdekképviselet jogainak helyreállítása tehá t, képviselő asszony, elemi feltétele az együttműködésünk kialakításának. A javaslat döntő részben azonban a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentéséről és helyzetük javításáról szól, a korábban jól működő jogintézmények és szabályok újbóli hatályb a léptetéséről, az új foglalkoztatási helyzethez igazodó rendelkezések beépítéséről. Szemléletváltást tükröz, és támogatásra méltó ez a törekvés, mely szerint az Európai Unió irányelveiben megfogalmazódó elvárások nem a minimális szinten, hanem azt meghala dó mértékben kell hogy teljesüljenek. Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat nem a munkavállalói oldal pozícióinak erősítéséről, hanem a korábban kivívott jogai helyreállításáról szól. S itt kell megjegyeznem, hogy aki az önálló indítványban kizárólag a mun kavállalói érdekképviseletek megerősítését véli felfedezni, az vagy nem olvasta végig a törvényjavaslatot, vagy a szándéka másra irányult. Meg lehet kérdőjelezni egyébként a szakszervezetek létjogosultságát, de aki ezt teszi, az magát az érdekegyeztetést, a társadalmi párbeszéd intézményrendszerét, azokat az intézményeket kérdőjelezi meg, amelyek a mi véleményünk szerint a demokrácia, a társadalmi béke alapfeltételei. Ennek tükrében érthető, hogy miért nem tudott az előző koalíció eredményeket felmutatni a társadalmi párbeszéd terén. Érhető, hogy miért marasztalták el hazánkat visszatérően az Unió országjelentései. Érthető, hogy miért nem kísérte konszenzus az egyes kormányzati döntések megszületését; és érthető az is, hogy miért az a fórum volt a munka vilá gában a feszültségek fő forrása, amelynek a munkabéke megtartása, a konfliktusok kezelése lett volna a fő feladata. Olyan demokráciafelfogás érvényesült, amely ellehetetlenítette az együttműködést, kezdetben a szociális partnerek és a kormány, később a mun kaadók és a munkavállalók között. Tisztelt Képviselőtársaim! A munkavállalók jogait nem elég rögzíteni, azokat érvényesíteni is kell, éppen ezért fontosnak és szükségesnek tartjuk, hogy a munkaügyi érdekegyeztetés újból tartalommal töltődjön fel. Mindannyi unk közös érdeke, hogy ez a szemléletváltás bekövetkezzen, így a kormányzásban, a munkaügyi igazgatásban, a munka világában is. Szeretnénk, ha valós társadalmi párbeszéd alakulna ki mind a munkaadói, mind a munkavállalói szervezetek között. Olyan együttműk ödésen alapuló struktúrákat kell kialakítanunk, melyek segítségével eredményeket tudunk elérni a munkaerőpiacon és a munkahelyeken egyaránt. A javaslat egyébként, kedves képviselőtársaim, összhangban van az Unió irányelveivel; rendezettebb és méltányosabb viszonyokat teremt a munkahelyeken. Meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő javaslat a munka törvénykönyvét teljessé teszi abból a szempontból, hogy mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak biztosítja az őt illető megbecsülést, így arányossá téve a két f él közötti erőviszonyokat.
