Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
356 Ehhez képest a szocialista kormány, amely egyébként oly szívesen tünteti fel magát szociálisan érzékenynek és társadalmi párbeszédre késznek, most egy olyan törvényjavaslatot támogat, illetve hozott be a Ház elé, amelyet tizenkilenc szocialista képviselő jegyzett, és a bizottság elé úgy nyújtott be tárgyalásra, hogy akkor, még abban a pi llanatban is folytatták a különböző szervezetekkel az egyeztetést, illetve a társadalmi párbeszédnek egy sajátos, szocialista formáját. A munka törvénykönyve legutóbbi módosítása során - azok a képviselőtársaim, akik most is itt ülnek és akkor is részt vet tek a vitában, nagyon jól emlékeznek rá - kilenc irányelv volt az, amelyet a jogharmonizáció feladatának megoldása, illetve az európai uniós csatlakozás érdekében átemeltünk a magyar munkajogba, illetve a magyar munkajogi szabályokat az európai uniós irány elvekhez, szabályokhoz igyekeztünk igazítani. Az akkor benyújtott törvényjavaslatról, ha jól emlékszem, hajnali kettőig tartó vitában mondtuk el véleményünket. Nekünk akkor az volt a meggyőződésünk, ami azóta sem változott, hogy az akkor benyújtott törvény javaslat sok tekintetben elsősorban a munkavállalók érdekeit szolgálta. Nem értettünk egyet azzal, most sem értünk egyet azzal, amit önök akkor is és most is hangoztatnak, miszerint nem erről volt szó. Az a törvényjavaslat, amelyet önök most benyújtottak, tisztelt tizenkilenc szocialista képviselőtársam, nem a munkavállalók érdekeiről szól, nem arról szól, hogy hogyan lehetne az ő helyzetüket jobbá, kiszámíthatóbbá tenni - vagy ha igen, akkor átemelnek olyan törvényi szövegeket, amelyek ma is hatályosak a m unka törvénykönyvében , hanem az önök által benyújtott törvényjavaslat arról szól, hogy milyen kiváltságokat akarnak biztosítani a szakszervezeti tisztségviselőknek. Önök, úgy tűnik, még nem ismerték fel azt, hogy munkavállaló és szakszervezeti tisztségvi selő - a mi véleményünk szerint - nem ugyanaz, két különböző dologról van szó. Különösen így van ez Magyarországon, ahol a munkahelyek 88 százalékában tíz fő alatt van a foglalkoztatottak száma, és egyáltalán nincsen semmilyen szakszervezet. Ehhez képest n agyon meglepő, sőt megdöbbentő az a törekvésük, hogy az üzemi tanácsok jogosítványait gyakorlatilag meg akarják szüntetni. A kollektív tárgyalási jognak súlyos meggyengítését jelenti, hogyha a kollektív tárgyalás lehetőségét megvonják a dolgozók képviselői től. Az előbb előttem szóló szocialista képviselőtársam megelőlegezte azt a jelzőt, amit most én is elmondok: ezt a törvényjavaslatot helyesebb lenne paraszolvenciatörvénynek nevezni, miután nincs másról szó, mint hálapénz kifizetéséről azoknak a szociali sta érdekeket képviselő szakszervezeteknek, amelyekkel önök választási szövetséget kötöttek. A munkaidőkedvezmény növelése, kötelező megváltása nemcsak alkotmányossági aggályokat vet fel, de ütközik az ILO '87es és '98as konvencióival is. Erre, valamint alkotmányossági aggályokra való tekintettel a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak, és azt nem is támogatjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Mo st a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor: az ellenzéki és kormánypárti képviselők egymást követve fognak felszólalni, 1515 perces időkeretben, köztük kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Elsőként megadom a szót Simon Gábornak, az MSZPképviselőcsop ort nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. SIMON GÁBOR , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném ugyanazt a vitát itt a plenáris ülésen lejátszani, amit a bizottsági ülésen megtettünk, mégis úgy látom, hogy egy módon, egy pontban a képviselő asszony arra késztet, hogy egy dologra reagáljak.
