Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
355 mondták. A gyors döntés igenis kötelesség akkor, ha visszaadni kell olyan jogoka t, amelyeket a munkavállalók már egyszer kivívtak, és amelyeket elvettek tőlük. Álságos volt az érvelés a munka törvénykönyvének az előző kormányzati ciklusban történt többszöri módosításakor. Álságos volt, hogy az európai uniós normákra, elvárásokra hivat koztak, hiszen az Európai Unióban a hozzánk hasonló kis országok éppen azért rendelkeznek lényegesen jobb munkaerőpiaci pozíciókkal, mint mi, mert náluk rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, mert náluk élő és valóságos a közös érdekeken alapuló együttműköd és a munkaadók és a munkavállalók között. (14.40) A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén az ellenzéki oldal sem kérdőjelezte meg azt az alaptételt, amely szerint a munka törvénykönyvének mindenkori feladata az, hogy a munkaadók oldalán meglévő gazdasági erőfölényt a munkavállalók oldalán fokozottabb jogi védelemmel kompenzálja. Vitánk abban volt, hogy valóban megbomlotte az egyensúly a munkavállalók kárára, és azt helyre kelle állítani. Szerintünk megbomlott ez az egyensúly, és helyre kell ál lítani, mégpedig sürgősen, késedelem nélkül - ezt ígértük választóinknak. Szerintünk a törvényjavaslat a munkavállalók, illetőleg a munkavállalói érdekképviseletek pozícióinak a megerősítését szolgálja úgy, hogy eközben a munkaadók versenyképessége nem ker ül veszélybe. A javaslat érvényre juttatja azt az elvet, amely szerint többletmunkáért többletbér jár; érvényre juttatja a pihenéshez való jog alkotmányos elvét, és méltányolja azt az általunk mélyen tisztelt igényt, hogy a családok, szülők és gyerekeik mi nden héten legalább egy napon, vasárnap együtt lehessenek. A törvényjavaslat megerősíti a kollektív munkavállalói jogokat, a kollektív szerződés intézményét. A kirendelés, az áthelyezés szabályainak szigorítása, az utazási idő korlátozása, a helyettesítés díjazása, a délutáni és éjszakai munkavégzés, a heti pihenőnapok vagy a belföldi kiküldetés szabályainak módosítása mind egyértelműen a munkavállalók javát szolgálja, kiszolgáltatottságukat csökkenti. És ami ugyancsak lényeges: ezek a szabályok ismereteink szerint élvezik a hosszú távon és felelősséggel gondolkodó munkaadói szervezetek támogatását is. Tisztelt Ház! A bizottság ülésén dr. Őry Csaba képviselő úr élesen bírálta, támadta a munkavállalói érdekképviseleteket, egyenesen paraszolvenciatörvényről b eszélt. Őry Csaba úrtól ez nem szép dolog (Derültség az MSZP soraiban.) , hiszen ő, tudomásom szerint, régi szakszervezeti ember, és pontosan tudnia kell, hogy a dolgozók érdekében fellépni, egyáltalán szakszervezetet szervezni a munkahelyek jelentős részéb en ma még kockázatos vállalkozás. Ez a munka megítélésünk szerint messze nincs arányban azzal a minimális kedvezménnyel, amit a törvényjavaslat számukra biztosít. Összességében tehát kérem a parlamentet, hogy vitassa meg és fogadja el a munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Bernáth Ildikónak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti ötperces időkeretben. BERNÁTH ILDIKÓ , a foglalkoztatási és mu nkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A most benyújtott törvényjavaslat azt a fedőnevet viseli, hogy a munka törvénykönyvének módosítása. A most hatályban lévő munka tör vénykönyvét 1992ben alkotta meg a parlament, azóta több mint harminc alkalommal került módosításra, és a módosítások során gyakran hallhatták, hallhattuk azokat a kritikai megjegyzéseket, kifogásokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy a törvény benyújtását n em előzték meg azok az egyébként törvényben előírt egyeztetések, amelyek kötelezőek a különböző érdekképviseleti szervek, a szociális partnerek, illetve a kormány számára.
