Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - FILLÓ PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója:
350 szaksz ervezeteknek. Itt arról van szó, hogy igenis működőképes szakszervezetek kellenek nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol, hölgyeim és uraim, mert másképp ez a dolog nem működik. Néhány szót szeretnék szólni magának a törvénytervezetnek azokról a részeiről, amelyek az egyszerű embereket, a munkavállalókat érintik, igen tisztelt képviselőtársaim. Kezdeném azzal, úgy gondoljuk, hogy amennyiben a munkavállalónak olyan változás következik be a munkaviszonyában, hogy a munkahely és a lakóhely között na ponta többórás utazást kell igénybe vennie, akkor igenis erről az utazásról és ennek a költségtérítéséről meg kell hogy állapodjon a munkáltatójával, és ez a munkaszerződés módosításával kell hogy együtt járjon. Igen, a munkáltatónak ilyen esetben meg kell fizetnie az utazási költségeket, vagy az egészet, vagy egy részét, de erről meg kell állapodni a munkaadóval. Úgy gondoljuk, hogy az átirányítás vonatkozásában is illik szigorítani a javaslatot, hiszen az, ami most hatályban van, hosszú távon tarthatatlan . Meggyőződésünk szerint az átirányítás teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján kell hogy megillesse a dolgozót a jövedelem, de az nem lehet, hogy kevesebb legyen mindez az eredeti munkakörében elért jövedelménél, átlagkereseténél. Ugyancsa k fontosnak tartjuk, hogy amennyiben valaki a saját munkakörén túl más feladatokat is ellát, tehát más munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, akkor ezért a jövőben többletdíjazást kapjon. Nagyon fontos eleme a törvényjavaslatnak az, hogy az úgynevezett v édett korban, a nyugdíjkorhatárt megelőző öt évet betöltött korú munkavállaló esetében egy fokozottabb védelmet léptessünk életbe. Ez annyit jelent, hogy a jövőben, ha a munkáltató fel kíván mondani az ebben az életkorban lévő munkavállalónak, akkor plusz három havi végkielégítéssel nőnek a munkáltató terhei. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon fontos lépés, hiszen meg kell védenünk azokat a munkavállalókat, akik közel járnak már a nyugdíjkorhatárhoz. Valamennyien tudjuk, hogy milyen súlyos problémát, milyen komoly gondot okoznak az országban a korosztályhoz kapcsolódó elhelyezkedési nehézségek. Nem akarok itt kitérni a 45 év feletti munkavállalók problémáira; ez egy külön történet lesz, ebben a javaslatban most ezzel nem tudtunk foglalkozni, de egy kis eleme azért megjelent, amit az előbb említettem, ez pedig a védett korban lévők plusz végkielégítésének kifizetésére vonatkozó szabály. Végezetül, igen tisztelt képviselőtársaim, talán a legnagyobb vita az előző módosításnál és most is a médiában, a sajtóban a p ihenőnap, a pihenőidő szabályozása körül alakult ki. Mi most konkrétan kimondjuk - és ez az általános szabály, szeretném hangsúlyozni , hogy a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, és ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Ez az általán os szabály. Természetesen vannak ez alól kivételek, de az általános munkarendben foglalkoztatott helyekre ezek a kivételek nem igazak, illetve beléptettünk egy olyan szabályt, amely eddig is azért gyakorlat volt - ezt szeretném elmondani , legalábbis a ti sztességes munkáltatók többségénél, hogy olyan esetben, ha a munkavállalót mégis vasárnapi munkavégzésre kötelezik, akkor ha azon a héten ki tudják adni a pót pihenőidőt valamelyik másik napon, a hét valamelyik másik napján, akkor 50 százalékos pótdíjat ke lljen fizetni a vasárnapi munkavégzésért. Ha azon az adott tárgyhéten nem tudják kiadni a pihenőnapot, akkor pedig legalább százszázalékos pótdíjat kelljen fizetni. Hiszen a vasárnap alapvetően a családoké kell hogy legyen, igen tisztelt képviselőtársaim, és mi úgy gondoljuk, hogy a családokról nemcsak beszélni kell, hanem azért, hogy a családok együtt tudjanak lenni, tenni is kell. Ez egy kis lépés ugyan, de úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos lépés, hogy a családok a vasárnapjukat együtt tudják tölteni. Ugy anakkor szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem fog együtt járni a bevásárlóközpontok és egyéb vásárlási lehetőségek szűkítésével, hiszen ott eddig is az esetek döntő többségében pluszpénzért foglalkoztatták a munkavállalókat, tehát ez nem fog ott különöse bb terheket jelenteni. Jó lenne persze, és én nagyon örülnék annak, ha a családok inkább sportolni vagy a jó levegőre mennének vasárnap, és nem a bevásárlóközpontokba, de el kell ismernem, hogy én is megfordultam
