Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 4 (6. szám) - A hazai népegészségügyi helyzettel összefüggő egyes hosszú távú feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
281 ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm, képviselő asszony. A következő hozzászóló Surján László, a FideszMagyar Polgári Párt képviselője. Megad om a szót. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Elhangzott Selmeczi Gabriella alelnök asszony részéről és Csáky képviselőtársam részéről, hogy a polgári oldal frakciói támogatják ezt a hatá rozati javaslatot. Nem is kívánnék ezek ellen bármit mondani, de azért meg szeretném azt említeni, hogy igazándiból lehetne más hangot is megütni. Lehetne, csak nem érdemes, lehetne, csak nem lenne elég felelősségteljes dolog. De valójában itt most egy oly an határozati javaslat van előttünk, amely egy programot kér, amely program - elhangzott már a vitában - '94 óta készen van. Lehet porolgatni, lehet átalakítani, lehet hangsúlyokat ideoda tenni, csak már végre tegyünk valamit. Úgy értem és úgy is beszéltü k meg, hogy támogatjuk ezt a határozati javaslatot, de vannak elvárásaink és feltételeink. Ez az elvárás pedig az, hogy nem áll meg a jelenleg hatályos programnak a végrehajtása. Azért adjuk egy kicsit biankón a szavazatunkat, mert a miniszteri meghallgatá s során világos üzenetet kaptunk a miniszter asszonytól, hogy ő ezt a programot végig akarja venni, részelemeinek még a nevét is meg akarja őrizni. Azt hiszem, ez az a légkör, amelyben menni, előremenni lehet. De amit Béki Gabriella fölvetett, úgy gondolom , egy nagyonnagyon súlyos kérdés, és végig kell gondolnunk a jogállamiság működését ezen a téren az országban. Hiszen az az emlegetett '94es határozat hosszú éveken keresztül mint kormányhatározat érvényben volt, a Hornkormány soha nem helyezte hatályon kívül. Csak éppen az történt, amit Béki Gabriella mondott, hogy íróasztalba került, és nem lett végrehajtva. A gondom az, hogy egy kormányhatározat az én jogértelmezésem szerint a kormány tagjait, a minisztériumokat kötelezi. Egy országgyűlési határozat a zonban irányt mutat a kormány számára, és az égvilágon semmi jogkövetkezménye nincs, ha a körülmények változására való tekintettel mégsem valósul meg belőle valami. Tehát egyrészt én a magam részéről örülök annak, ha nem kormánydönté s, hanem konszenzussal meghozott parlamenti döntés áll a népegészségügyi program mögött, de elővételezve majd az ezek szerint decemberben... - vagy ha jobban számolok, beterjesztik decemberben, megtárgyaljuk februárban - gondolatkört, amivel csak az a bajo m, hogy költségvetés után fogjuk tárgyalni, de bízzunk benne, hogy egy hosszú távú program így is üzemképes marad, hogy akkor vajon határozatot kelle hoznunk, vagy nem volnae helyes törvényt hoznunk az egészségügyi megelőzésről és erről az egész programr ól; törvényt, amely átível ciklusokon, törvényt, amely kötelező erővel hat a költségvetések tervezésére, ahol nem lehet könnyedén azt mondani, hogy jaj, most éppen megváltozott a helyzet. Tehát, kedves képviselőtársaim, egyrészt van bizalom abban, hogy az ésszerű folyamatok tovább folynak, másrészt vannak fenntartások. A fenntartásokhoz hozzájárult egy kicsit - bár alapvetően pozitív hozzáállású volt - Kuncze Gábor képviselőtársam, frakcióvezető úr felszólalása, aki azt mondta, hogy majd ha a kormány elkész íti a saját programját. És azért figyeltem fel erre, mert a sajátot egy kicsit meg is nyomta. Ne legyen a kormányoknak saját népegészségügyi programjuk! Legyen egy szakmailag megalapozott népegészségügyi program, és ebben a bizottságban nagyjából egyetérté s volt, hogy ez alapvetően megvan. Az, hogy egy kormány valahol a hangsúlyt ezen belül egy kicsit jobbra, balra helyezi, az tulajdonképpen rendben van. Az a rugalmasság is rendben van az előterjesztők részéről, éppen Selmeczi Gabriella felvetésére, hogy eb ből kimaradt egy két rész, ja, igen, azt is fel tudjuk vállalni, be tud kerülni. Helyes! De akkor talán nem arról lesz szó, hogy egy kormány saját programja lesz, hanem egy ország, egy szakma saját programja lesz, amire, azt hiszem, mérhetetlenül szükségün k van. Tehát én arra kérek mindenkit, különösen azokat, akik jogi oldalról vizsgálják meg ezt a kérdést, hogy próbáljunk meg hosszú távra kötelező döntéseket hozni, és annak nem az országgyűlési
