Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak

2002. június 4 (6. szám) - Dr. Mester László (MSZP) - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterhez - "Polgári jólét kiszolgáltatottsággal?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP):

226 Ezért a magam részéről a miniszter úr válaszát elfogadom, annak tartalmával egyetértek.

Köszönöm.

(Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: Az interpelláló képviselő úr elfogadta a miniszter úr válaszát. Dr. Mester László (MSZP) - a foglalkoztatáspolitikai és

munkaügyi miniszterhez - "Polgári jólét

kiszolgáltatottsággal?" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: Tisztelt Országgyűlés! Mester László, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterhez:

"Polgári jólét kiszolgáltatottsággal?" címmel.

Mester László képviselő urat illeti a szó. DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP)

: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt években sokszor volt alkalmunk hallani a jólét országáról, ahol nőtt a minimálbér, kedvezményes hiteleket lehet felvenni, lehet

pályázni, gyermeket nevelni - utóbbi esetekhez persze hozzátartozik: a kiválasztottaknak. Kevesebbet vagy szinte semmit nem lehetett hallani arról,

hogyan kerültek százezrek - talán

alábecsültem a számukat - egyre kiszolgáltatottabb vagy szinte reménytelen helyzetbe

munkavállalóként. Nem felelős egy kormány egyéni sorsokért, nem szólhat bele az egyes társaságok,

vállalkozások belügyeibe - hangozhatna az ellenérv. Valóban nem? A tétlen szemlélődés volt csak a

szerepe annak a kormányzatnak, amelyik a nagytőke rettegett uralmának a vízióját vázolta fel egy

bekövetkezhető kormányváltás esetére? Nem. Ennél valóban többet tett. Megváltoztatta a

munkavállalók millióinak alapvető biztosítékát jelentő munkatörvénykönyv tartalmát, kiszolgáltatott

helyzetbe hozva a munkavállalókat, megnyirbálva a dolgozók érdekképviseletét ellátó

szakszervezetek jogosítványát. Ezek tények. Mint ahogyan konkrét tényekről szólnak a

példák is. A kerület legnagyobb munkáltató cégének a

példája, ahol az elmúlt években százszámra mondtak fel a dolgozóknak, szakszervezeti

jogosítványokat vagy munkavállalói jogokat sokszor figyelmen kívül hagyva, szakszervezeti

tisztségviselőket is elbocsá

tva. Mindezt megtetézte annak az új vezérigazgatónak a kijelentése, aki az

utolsó, még szakmailag hozzáértő vezérigazgató helyére került: "A negyven éven felüliekkel én már

nem tudok mit kezdeni." Végigcsináltattak megalázó procedúrákat a felmondottakkal,

az "ejtőernyősként" ledobott humánpolitikai szakemberek és a méregdrága árat fizettető úgynevezett

külső szakértő cégek irányításával. A felmondó levél mellé oktatást kaptak arról, hogyan kell

öltözködni és viselkedni, ha új munkahelyet keresnek. A felmond

ásokra persze bőségesen elegendő volt az a több milliárdos veszteségtömeg, amit az új

vezetésnek sikerült felhalmoznia. A veszteségek következményeit az elbocsátott dolgozók viselték.

Az új vezetők - a korábbi 8 helyett 17 igazgatóval - milliós havi jövede

lmét, az új személyi

használatú gépkocsik és az új irodabútorok vásárlását ez természetesen nem befolyásolta. Az

elbocsátott és kilátástalan helyzetbe került dolgozóknak - többek között gyesen lévő kismamáknak - a szeme előtt esetleg csak az ismert graffit

ifelirat lebeghetett: "Érdeklődés hiányában a holnap

elmarad." Nem folytatom, hasonló példákat bizonyára tudnának sorolni az ülésteremben helyet foglalók is.

Annyit még muszáj hozzátennem, hogy a szóban forgó cég állami tulajdonban van, tehát elvárható

let

t volna, hogy a vezetés példát mutasson emberi bánásmódból és a munkavállalói jogok