Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 4 (6. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
200 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Bársony Andrást a Külügyminisztérium, Kocsi Lászlót a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Hiller Istvánt az Oktatási Minisztérium, Burány Sándort a Pénzügyminisztérium, valami nt Baja Ferencet, Baráth Etelét, Horn Gábort, Nagy Sándort, Pál Bélát, Szekeres Imrét, Szabó Vilmost és Tóth Andrást a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárává a mai napon kinevezem. Üdvözlettel: Mádl Ferenc." ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm sz épen, jegyző úr. Magam, képviselőtársaim és az egész Országgyűlés nevében a kinevezett államtitkároknak kívánok sikeres, eredményes és jó munkát. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági elnöki értekezlet alapján az Országgyűl és elnöke tárgysorozatbavételre, illetve ajánlás készítésére kijelölte a bizottságokat. Érdeklődő képviselőtársaim a bizottsági főosztályon, a főemelet 2. számú szobában erről tájékoztatást kaphatnak. (9.10) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balsai István frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjáb ól, "Trianoni évforduló" címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Június 4e van, történelmünk egyik legnagyobb katasztrófájának, a trianoni békediktátum aláírásának 82. évfordulója. Nyolcvanké t évvel ezelőtt ezen a napon veszítettük el a Magyar Királyság területének kétharmadát és lakosságának mintegy harmadrészét. A kiutat - ahogy Tőkés László fogalmazott - nem az oly sokáig mesterségesen fenntartott kollektív feledékenység, hanem egyedül a mú lttal és a mai valósággal való nyílt szembenézés, másfelől pedig Trianon káros következményeinek a lehetséges felszámolása jelentheti. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a magyarság egyharmada a határainkon kívül él, a magyar állam, a minden kori magyar kormány felelőssége a nemzet egésze megmaradásának a támogatása. Második polgári kormányunk 1998ban folytatta az Antall József által megjelölt utat, a kedvezménytörvény megalkotásával pedig az elszakított magyarsággal szemben több mint nyolcva n éve fennálló tartozásunkat törlesztette. Hangsúlyozom, csak törlesztette! Ez a törvény az első olyan jogszabály, amely a határokon kívül rekedt magyarokat jogilag is a nemzet részének tekinti. Célja, hogy elősegítse megmaradásunkat a Kárpátmedencében, a magyarság megmaradását a szülőföldjén. Az elmúlt négy év legnagyobb eredménye szerintem a lelkekben végbemenő azon változás volt, amely ennek a törvénynek a megszületését kísérte. Örömmel látjuk, hogy a fiatalok is nagyon sokan magukénak érzik az általunk vallott nézeteket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem lehetünk viszont teljesen nyugodtak a jövőt illetően. Nemcsak azért, mert a szocialista és szabad demokrata politikusok példátlan és teljesen felesleges hisztériát keltettek a magyarromán egyetértési nyi latkozat ellen, Kovács László - akkor még nem miniszteri minőségében - pedig azzal a Weiss úrral, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnökével folytatott háttértárgyalásokat, aki nem éppen magyarbarátságával tündököl. Medgyessy Péter - akkor még nem miniszterelnök, csak jelölt - már a választás éjszakáján sietett kijelenteni, hogy ő Horn Gyulához hasonlóan csak 10 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, bár később ezt módosította és azt mondta, hogy felelősséget érez a határon túl élőkért is. De f őképpen azért vagyunk nyugtalanok, mert szomorúan azt tapasztaljuk, hogy a határon túli magyarság a kormányprogram múlt heti vitájának tapasztalatai alapján a külpolitikáról szóló fejezet
