Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 4 (6. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
201 mindössze hetedik sorszámát, hetedik pontját tudta elfoglalni, hat p ont tehát fontosabb volt. Ezen túlmenően azt sem tartjuk megengedhetőnek, hogy itthonról bírálják a kisebbségi magyar politikusokat, nem engedhetjük meg, hogy határon túli magyar vezetők, politikusok sorsának megnehezítéséhez adjon a magyar kormány muníció t a szomszéd országok magyarellenes politikusainak. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum szerint az anyaország és a határokon kívül rekedt honfitársaink érdekét ma csak egy cél szolgálhatja, az, ha folytatódik a határokon átívelő nemzetegyesítés politiká ja. Reményeink szerint ezt segíti majd elő uniós csatlakozásunk is, de addig is feltétlenül ragaszkodnunk kell az eddig elért eredmények megtartásához. Nem a kedvezménytörvény vagy a magyarromán egyetértési nyilatkozat felülvizsgálatáról kell tehát a korm ánynak gondolkoznia, hanem annak végrehajtásáról kell gondoskodnia. Nem lehet vita közöttünk abban a kérdésben, hogy a határok által szétszabdalt magyarságnak meg kell őriznie lelki, nemzeti, hitbéli egységét. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen gondolatok jeg yében köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen frakcióvezető úr felszólalását, és megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak, aki a kormány nevében válaszolni kíván az elhangzottakra. Min iszter úr, öné a szó. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Amikor a frakcióvezető úr szólásra emelkedett, azt gondoltam, hogy egy nyolc évtizeddel ezelőtti tragikus eseményr ől, Magyarország megcsonkításáról és ennek mai kezeléséről lesz szó. Arról, hogy nyolcvan éve hordozza a magyar nemzet ezt a mély sebet és arról, hogy nyolc évtizede keressük a választ, hogyan éljünk együtt ezzel a keserű emlékkel; s ami talán még ennél is fontosabb, hogy hogyan éljünk együtt Trianon realitásaival. Azt gondoltam, hogy a frakcióvezető úr ezt nem napi politikai aktualitásokra fogja felhasználni, mert ennek itt és most ma nincs helye. Én ezt az alkalmat nem is erre szeretném felhasználni, de v an néhány dolog, amire sajnos kénytelen vagyok válaszolni, mert nem felelnek meg a valóságnak. Semmiféle háttértárgyalást nem folytattam Peter Weisszel, a szlovák parlament külügyi bizottságának akkori elnökével, hanem pártközi kapcsolatokról tárgyaltunk. Ezt ő is megerősítette egy interjújában és én is megerősítettem. Azt gondoltam, hogy ez a dolog már lezajlott. Ő akkor lépett ki a pártjából és szakított azzal, éppen nacionalista politikája miatt. Ha Peter Weisszel beszéltem volna a kedvezménytörvényről, akkor csakis annak eredményes végrehajtásáról beszélhettem volna, de nem ez volt a mi találkozásunk témája. Medgyessy Péter kijelentését is előszeretettel ferdítik el. Ő azt mondta a választások éjszakáján is, és azóta is, hogy közjogi értelemben tíz és fé l millió magyar állampolgár - a megfogalmazás nagyon fontos: magyar állampolgár - miniszterelnöke, aki az alkotmány értelmében felelősséget érez és vállal a határainkon túl élő magyarokért is. Hogy hányadik pont egy kormányprogramban egy kérdés, az nem a f ontosságát jelzi, kell egyfajta logikai sorrend, mert nem lehet minden fontos kérdés egymás mellett az első pontban, mert akkor a programot széltében kellene írni és nem hosszában. Az pedig, hogy mi itthonról bírálnánk határon túli magyar politikusokat, ne m felel meg a valóságnak, frakcióvezető úr; a fordítottja inkább, hogy egyes határon túli magyar politikusok teljesen értelmetlen és a határon túli magyarságra nézve káros módon bíráltak egyes magyarországi pártokat, avatkoztak bele a magyarországi választ ási kampányba, és ezzel rossz szolgálatot tettek saját közösségüknek, amit egyébként ugyanannak a pártnak a hivatalos vezetői hangsúlyoztak is.
