Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 21 (2. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
20 Nyilvánvaló, hogy egy adott kor követelményei, kiemelt feladatai, a világ, s benne az ország, így hazánk, a hazánkat körülvevő szűkebb és tágabb környezet, Ma gyarország a társadalmigazdasági fejlődésének hatására folytonosan változik. A rendszerváltozás és az ezzel egyidejűleg szükségszerűen végrehajtott gazdasági, tulajdon- és struktúraváltozás, struktúraváltás határozta meg annak idején az Antallkormány leg fontosabb feladatait: a demokratikus intézményrendszer létrehozását, működési szabályainak és feltételeinek megteremtését, a gazdaság sokszor keserves következményekkel együttjáró átalakítását. Egy átmeneti időszak intézményrendszere az átmenetet elősegítő vagy biztosító jogi normákat és a generális célt, ebben az esetben a polgári demokráciát, a magántulajdonon alapuló piaci feltételek teljesítésére alkalmas gazdaságot egy pillanatig sem szem elől tévesztő, annak előmozdítását, megvalósítását mindenkor biz tosító gondolkodásmódot igényelt. Ilyen körülmények között, mint már hallhattuk Rogán képviselőtársam előterjesztésében is, elfogadható volt, hogy a rendszerváltozás első időszakában a gazdaságirányítás centruma a költségvetés és ezen keresztül lényegében az ország gazdasági stabilitásáért felelős Pénzügyminisztérium volt. A szocialista tervgazdálkodásból a piacgazdaságba való átmenet során, súlyosbítva a nyolcvanas évek második felében fejtetőre állított tulajdonlással - mint már említettem , elfogadható volt, de már akkor sem volt üdvös, hogy a Pénzügyminisztériumban összpontosuló kézi vezérlés és a fiskális szemlélet érvényesülése valósuljon meg. Ennek a rendszernek voltak kényszerhelyzet szülte eredményei, ezt meg kell említeni, természetesen voltak ves zélyei, voltak káros hatásai is. Ez az időszak azonban, tisztelt képviselőtársaim, elmúlt. A történelem továbbvitte a világot, Európát és természetesen hazánkat is. 1998ban megtettük az első lépést annak érdekében, hogy a Pénzügyminisztériumból a gazdaság irányítás központja a Gazdasági Minisztériumba mint későbbiekben lehetséges csúcsminisztériumba kerüljön át. 2002 azonban már nem 1989, nem 1994, de nem is 1998. Ma már mások a feltételek, mások a célok, és - úgy gondolom, valamennyien egyetértünk ezzel - mások a feladatok is. Magyarország egy átmeneti kor nehézségeivel, társadalmigazdasági anomáliákkal terhelt országból Európa egyik legdinamikusabban fejlődő, társadalmilaggazdaságilag stabil országgá vált, amelynek uniós felvétele, nyugodtan mondhatjuk, hogy eldöntött kérdésnek látszik. Az elmúlt néhány év, napjaink és a közeljövő központi feladata, kulcskérdése a gazdaságfejlesztés, hiszen - ebben úgy hiszem, valamennyien egyetértünk - csak a gazdaság termelheti ki azokat a forrásokat, amelyek nélkül egé szséges szemléletű társadalompolitikai célokat nem lehet zászlóra tűzni. A gazdaság továbbra is dinamikus fejlődése szükséges az ország polgárainak jólétéhez, az uniós csatlakozás előnyeinek kihasználásához, egyáltalán Magyarország, a magyar nép jövőjéhez. A gazdaságpolitika középpontjában jelenleg a fejlesztés áll, és ennek így is kell maradnia. Ez mindnyájunk közös és legalapvetőbb érdeke. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tisztelt Képviselőtársaim! Óvnék mindenki t a cél és az eszköz felcserélésétől. Úgy hiszem, nem szabad ebbe a zsákutcába tévedni, még akkor sem, ha a kettő között nyilvánvalóan kölcsönhatás érvényesül. A cél a gazdasági fejlődés, ennek alapvető eleme és eszköze a fejlesztési politika, melynek leté teményese a következő időszakban is a fejlesztési eszközöket koordináló Gazdasági Minisztérium kell hogy legyen. Ebből a szempontból - hangsúlyozom, ebből a szempontból - a gazdasági és a közlekedési tárcák összevonása, ha nem is örömteli kezdeményezés, de egy lehetséges, valódi gazdasági csúcsminisztérium megteremtése érdekében elfogadható megoldás is lehetne. Lehetne! Lehetne, de sajnos nem az. Nem az, mert ennek az előterjesztésnek a második szakaszából már a valóság derül ki. A gazdaság szempontjából ug yanis olyan rendkívül fontos területek kerülnek ki az új minisztérium struktúrájából, azaz kerülnek át más tárcák hatáskörébe, amelyek nélkül gazdasági csúcsminisztériumról nem beszélhetünk. Ebből a szempontból a lakáspolitika, a lakásgazdálkodás, maga az építésügy átkerülése a Belügyminisztériumba nem azért aggályos elsősorban, mert ez a terület nem önkormányzati és különösen nem rendészeti kérdés,
