Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 21 (2. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
19 Engedjék meg, hogy még néhány aggályomat kifejtsem a szociális és egészségügyi ágazat ismételt összevonása miatt. Két pontot emelnék ki. Egyrészt az Európai Unióban elsősorban nem szociális intézményekben gondolkodnak, hanem aktív foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó szociális ellátásban. Ma a munkaképes korúak körében elsősorban a munkanélküliség jelenti mindenütt a szociális ellátási igények alapját. Az intézményi ellátás, a segélyezés helyett a munkahelyteremtés a jellemző. Nem a rokkanttá minősítés, hanem a rehabilitáció. Ma óriási terhet jelent az országnak, hogy 199697ben igen sokan kértek korhatár alatti nyugdíjat, ille tve kérték a rokkantnyugdíj lehetőségét. Nyugdíjba menekültek az emberek a Bokroscsomag idején. Közel egymillió ember kap ma ilyen típusú ellátást. Ez a teher nem fokozható, ezt a szemléletet nem szabad visszahozni. Másrészt a szociális ellátás, amíg az E gészségügyi Minisztériumban volt, elsősorban intézményi, úgynevezett szakellátásban gondolkodott. A szociális törvény módosításával elértük, hogy a rászorulókat elsősorban lakóhelyükön, az úgynevezett alapellátásban kell gondozni. A fogyatékosok nagyon vár ják a törvényben előírt támogató szolgálatok megvalósulását. Nagyon várják, hogy kialakuljanak a szállító szolgálatok, segítsék őket az ügyintézésben, legyenek elérhetők a jeltolmácsok, megvalósuljon az akadálymentesítés. Mi a törvényi szabályozást megtett ük; kérjük, hogy az alapellátás fejlesztését és fejlődését ne felejtsék el. (14.30) Nagy kérdés számomra továbbá, hogy az egészségügy, amely az otthoni ápolás lehetőségét nem igazán szereti, hogyan fogja az idősek otthoni ellátását a jelenleginél mé g jobban, a törvényben már előírt módon megvalósítani. Hogyan fogják segíteni a jelzőrendszeres idősellátást, amely az egyedül élő idősek számára a biztonság záloga, fejleszteni, bővíteni? Az idős emberek nagy része az alapellátás fejlesztését várja, nem a z intézményi elhelyezést, bár ez is igen nagy igény. Mi lesz a gyermekvédelem ügyével? Kérem, ne feledjék el, hogy a gyermeket ma már elsősorban nevelőszülőknél kell elhelyezni. Ha a szülők nem tudják ellátni, ne az intézményi hálózatot próbálják fejleszte ni, hanem a nevelőszülői hálózatot. Elsősorban pedig a csecsemők örökbe fogadását tartom nagyon fontosnak, hiszen minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy családban nevelkedjék, ezt semmilyen intézményi ellátás nem tudja pótolni. Mi a törvényt megalkottuk, a végrehajtásáról - önöknek - gondoskodni kell. Végül egy jó lehetőségről szeretnék szólni. A szociális ágazat és az egészségügyi ágazat összekapcsolásával a szociális és gyermekvédelmi ágazatban, a szak- és alapellátásban egyaránt elvárjuk, hogy egységesen megadják az ígért béremelést - azonos mértékben mind az alapbérek, mind pedig a pótlékok esetében , az alapellátásban dolgozókat a továbbiakban nem szorítják ki a pótlékrendszerből. Remélem, hogy nem ismétlik meg azt a döntést, amely Kökény miniszter úr nevéhez köthető. 1998ban ugyanis a szociális ágazatban dolgozók az egészségügyben adott pótlékemelést csak 80, illetve 50 százalékra csökkentett mértékben tudták megkapni. Az összevonás - álláspontom szerint - egyetlen valódi erényét az mutatja, hogy a sz ociális és gyermekvédelmi ágazat dolgozói megszorítás nélkül részesülnek az egészségügynek ígért béremelésből. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő asszony felszólalását. Most pedig megadom a szót Latorcai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem vitatható, hogy minden kormánynak jog a és lehetősége működési struktúrájának az alkotmány keretei közötti saját meghatározása és alakítása. E jogosítvány alkalmazása során azonban célszerű figyelembe venni az adott időszak körülményeit, annak kiemelt célkitűzéseit, tehát mindazokat a feladato kat, amelyek teljesítését előbb a választási, majd annak sikere után a kormányprogram meghatároz.
