Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
53 Ennek persze vannak okai. Ha megnézzük a beruházások alakulását, akkor az okok egy részére talán rábukkanhatunk, hiszen 1998ban, 1999ben és 2000ben a beruházások csökkenő tendenciát mutatnak. Bár a miniszter úr hozzászólásában gazdaságélénkítésről beszélt, autópályaépítkezésekről, a szomorú igazság ezzel szemben az, hogy míg 1998ban az előző évhez képest több, mint 12 százalékkal nőttek a beruh ázások, úgy 2000ben ez a növekedés mindössze 6,5 százalékos volt. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Szó nincs tehát gazdaságélénkítő új csomagokról, ellenkezőleg: a beruházások fejlődésének elmaradásáró l, ezek csökkenéséről van szó. Ha már az autópályaépítkezés szóba került, éppen az állami beruházások visszaesése volt az egyik oka ezeknek a statisztikai számoknak, hiszen az Orbánkormány úgy döntött, hogy az addigi autópályaprogramot leállítja, és köz el három évig gondolkozott azon, hogy milyen új konstrukcióban indítsa újra az autópályaépítkezéseket, és amíg rá nem jött arra a megoldásra, hogy hogyan lehet a közbeszerzési eljárásokat kicselezni, egyetlen centiméter autópályát sem épített. Ugyancsak f urcsának találom a hivatkozást a Széchenyitervre is. Már csak azért is, mert 1998ban, 1999ben és 2000ben, tehát a vizsgált időszakban Széchenyitervről egyáltalán nem beszélhetünk. A Széchenyiterv pályázatai, megítélt pénzei igazából 2001ben váltak e rőteljesekké. De itt is meg kell jegyeznem, hogy ha nemcsak azt nézzük meg, mennyi pénzt ítéltek oda a vállalkozásoknak, hanem azt is megnézzük, hogy mennyi pénzt fizettek ki a Széchenyiterv keretében a vállalkozásoknak, akkor 2001ben ez a szám egyelőre még nincs túl a 6 milliárd forinton, és miután túlvagyunk ezen az esztendőn, már nem lehet 2001ben több pénzt kiutalni. Más kérdés, hogy nyilván a vállalkozók várják a többi részét is a Széchenyitervnek, de ezt a 6 milliárdos Széchenyitervet is 2001ben , nem pedig az azt megelőző három évben a magam részéről nagyon markáns gazdaságélénkítő tevékenységnek nem ítélném. Ugyancsak ki kell egészítenem a miniszter úr szavait a lakásépítésekre vonatkozóan is, hiszen a miniszter úr és a minisztériumok előszerete ttel hivatkoznak az építési engedélyek kimagasló számára. Ezzel kapcsolatban két apró baj van, tisztelt Ház. Az egyik apró baj, hogy mint tudjuk, egy épülő házra az épülés különböző fázisaiban többször is lehet kérni és kapni építési engedélyt, de ettől mé g nem épül több ház Magyarországon. A másik - ennél szomorúbb - tény, hogy építési engedélyekben nem lehet lakni. Lakni használatba vett lakásokban lehet. Ha a Központi Statisztikai Hivatal idevágó számait megnézzük és összehasonlítjuk az Orbánkormány tel jesítményét az előző kormány teljesítményével, ha az első, második, harmadik, negyedik évet összehasonlítjuk, akkor rendre azt kapjuk, hogy a használatba vett lakások számát tekintve ez a ciklus gyengébb eredményeket produkált, mint az azt megelőző kormány alatt történt. Tisztelt Ház! Valószínűleg a legnagyobb vita, ahogy eddig is a gazdaságpolitikában, ha az elmúlt éveket vesszük, az infláció alakulása körül zajlott, és minden bizonnyal fog is zajlani. Ugyanis adatokkal könnyűszerrel lehet cáfolni mindazok at az észrevételeket, amelyeket itt a mai ülésnapon is többen, a miniszter úr is, a Fidesz vezérszónoka is hangoztatott. Könnyű ezeket a számokat ellenőrizni, hiszen ez nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal számaiban szerepel; azokban a jelentésekben, am elyeket a jegybank benyújtott, és ezen jelentések mellékleteiben bármelyik képviselőtársam, aki a KSH számait nem kívánja idő hiányában lapozgatni, utánanézhet. Tehát én azt kérem a kormánypárti képviselőktől, hogy legalább annak az előterjesztésnek a szám ait ne vitassák, amely itt most az Országgyűlés előtt fekszik, és amelyet tulajdonképpen vitatunk, és amelynek mellékletében az ezzel kapcsolatos számok könnyen elolvashatók. Nézzük tehát az inflációval kapcsolatos konkrét tényeket, tisztelt képviselőtársa m! (Babák Mihály: Azokról beszélünk.) 1994ben az éves átlagos infláció 118,8 százalékos (Sic!) volt. Ha csak a növekményt nézzük, akkor '98ban 14,3 százalék, '99ben 10 százalék, 2000ben 9,8 százalék. Tehát
