Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 5 (251. szám) - Kiss Andor (MIÉP) - a közlekedési és vízügyi miniszterhez - "Az M5-ös autópálya újabb gyászos tíz éve" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KISS ANDOR (MIÉP):
208 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ké rdezem az interpelláló képviselőt, elfogadjae a miniszter úr válaszát. TÓTH GÁBOR (Fidesz) : Köszönöm a válaszát, miniszter úr, természetesen elfogadom a jobbító szándék jegyében, bár a kisördög azért csak bujkál bennem, és most momentán van egy aktualitás a a dolgoknak. A sportcsarnok bontásától hová tűnt el az azbeszt? Nem tudjuk, mert akinek a számlája erről szól, arra a telepre elvileg jogszerűen beszállítani nem lehetett. Tehát a válaszát elfogadva, fenntartván magamnak azt a jogot és lehetőséget, hogy a későbbiekben ezt a dolgot még valami útonmódon beszéljük tovább; mert van egy nem kis preventív, tehát megelőző jellegű olyan dolog abban, amit szándékunkban áll létrehozni a speciális csoportban, ami, úgy hiszem, nagymértékben elősegíthetné adott esetb en a természet- és környezetvédelmet, a védett madarainkat is pusztító tisztelt külhoni uraknak a viselt dolgai kapcsán is. Köszönöm megtisztelő válaszát, miniszter úr. Kiss Andor (MIÉP) - a közlekedési és vízügyi miniszte rhez - "Az M5ös autópálya újabb gyászos tíz éve" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Kiss Andor - a Fidesz képviselője? (Kiss Andor: MIÉP!) - interpellációt nyújtott be a közlekedési és vízügyi miniszterhez, "Az M5ös autópálya újabb gyászos tíz éve" címmel. A MIÉP képviselője - nyilván elírás a forgatókönyvben. A képviselő urat illeti a szó. KISS ANDOR (MIÉP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A lassan magunk mögött hagyott parlamenti ciklusban renget eg szó esett az M5ös autópályáról. Tucatnyi kérdés, azonnali kérdés, interpelláció hangzott el a témában, de általános vitákban, részletes vitákban, jelentések tárgyalásakor is többször szóba került. Végiglapozva a vonatkozó jegyzőkönyveket, számtalan opt imista és pesszimista jóslat hangzott el, egymást követő kormánytagok egymásra mutogatása, a felelősség másra hárítása, okokozat keresés mindmind fellelhető a jegyzőkönyvekből. A magam számára az eseményeket így foglaltam össze. A '90es évek elején poli tikai döntés született az autópályák koncessziós alapon történő építésére. Ez a világon mindenütt a legdrágább módszer, de tíz év tapasztalatából, a privatizáció azóta leszűrt tapasztalataiból mindenképpen beleillett ez a módszer az Antall, majd a Hornko rmány nemzeti érdekeket teljesen semmibe vevő, csak a külföldiek gazdagítását a hazai adófizetők pénzéből szolgáló elképzeléseibe. Az eredeti szerződést még az Antallkormány minisztere, Schamschula György írta alá, már akkor is csillagászati mértékű autóp ályadíjjal. Ezt követően a hivatalba lépő Hornkormányban Lotz Károly azonban '95 végén, majd egy évvel rá újabb szerződésmódosítást írt alá, amely lehetővé tette, hogy az üzemeltető jóval hosszabb szakaszon, már Budapest közigazgatási határától kezdve sze dhessen magasabb autópályadíjat. Napjainkra eljutottunk oda, hogy Kiskunfélegyházáig 5000 forintból már szinte nem adnak vissza, vagyis a minimálbérből tíz utat sem lehet megtenni. Milyen következményekkel jár ez a környéken lakókra? Megemelkedett az elker ülő utak forgalma, beleértve a legkeskenyebb települési összekötő utakat is. Ezek állapota a nagy kamionforgalom miatt rohamosan romlott. Megnőtt a zaj és a levegőszennyezés és a balesetveszély is; nem is beszélve a legdrágábbról, a lassabb haladás miatt e lvesztegetett időről, és tudjuk, az idő pénz.
