Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
15 már lehetővé, hiszen a médiatörvénynek olyan, mindenki által elismerten fontos technikai jellegű módosítására kellene hogy sor kerüljön, amely miatt valóban nem tudtak egy most kevésbé reflektorfényben lévő fejezetet lezárni az uniós tárgyalópartnereink. Semmi meglepő nincsen abban tehát, tisztelt képviselőtársaim, ha itt, ma akár a miniszterelnök úr felszólalására, akár pedig az elmúlt napokban olyan igaztal an rágalmak fogalmazódtak meg, ami a magyar kormány külpolitikájának nem létező kudarcát szeretné bebizonyítani. Hogyan is képzelhetik el a képzett MSZPkülpolitikusok, nevezetesen a miniszterelnökjelölt vagy a volt külügyminiszter, aki most a párt elnöke , hogy magyar kormányfő kijelentései kapcsán - ahogy ez itt elhangzott - Szlovéniát vagy Lengyelországot hátrányosabb helyzetbe tudtuk hozni?! Hogyan is próbálják itt elhitetni akár velünk, akár a közvéleménnyel, hogy nem a bővítésre méltó országcsoporttal együttesen közlik ezeket a feltételeket - mint munkadokumentum alapját , és ezt követően mi más lenne várható a magyar kormány, a magyar miniszterelnök részéről, aki egyébként is elmondta, hogy nem is a kampánnyal kíván foglalkozni, hanem tizenöt uniós m iniszterelnököt kíván arról meggyőzni, hogy a magyar álláspont természetesen ne legyen semmilyen szempontból sem az uniós csatlakozás akadálya. Az is természetes, és nagyon egyetértünk azzal, ha azoknak az országoknak, annak a csoportnak, a bővítésre váró országok azon csoportjának, amely 1991től több mint tíz éve egyformán, nagyon eltérő belpolitikai viszonyok, nagyon eltérő fejlettségek mellett is egyformán kíván fellépni, ennek a mostani tárgyalásokon, a most kezdődő igen nehéz szakaszban is adjon hango t. (15.00) Annak a reményében - de egyre csekélyebb reményében - köszönjük meg a beszámolót, hogy a választási küzdelem szempontjából erre a minimális megértésre talán mégiscsak számíthatunk, bár a jelek nem ezt mutatják. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a ko rmánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Csurka István frakcióvezető úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Véget ért egy korszak, amely állítólag senkit nem lepett meg, mégis mindenki azt hangsúlyozza, hogy folytatni kell. Óriási ellentmondás van ebben. Az, hogy ez a korszak véget fog érni, az elejétől kezdve nyilvánvaló volt. A magyar társadalmat - és a többieket is, akik az európai csatlakozás ké rdésében érintve vannak - körülbelül tíz éve a csatlakozás lehetőségével és korlátlan jótétemény voltával hitegetik. Nekünk tudnunk kellett - és tudtuk is , hogy ez ha létrejön is, csak nagyon korlátozott mértékben jön létre. Az Európai Unió most tudtul a dta - megtette azt, amit ennyire nyíltan soha nem tett meg , hogy egyenjogú társként ezeket az államokat nem tudja és nem is akarja felvenni. De mi ennek ellenére - és ez a legszörnyűbb ellentmondása ennek a helyzetnek - nem akarjuk ezt az üzenetet kiolva sni, és mind a kormány, mind az ellenzék másik két pártja részéről az a kívánság kerül előtérbe, hogy folytassuk a tárgyalásokat, mert a tárgyalásokkal megoldható a dolog, esetleg kivívhatjuk a jobb elbánást, a több pénzt. Nos, nemcsak erről van szó, tiszt elt hölgyeim uraim, hanem arról is, ha ezek után tárgyalunk, akkor mindent, amit eddig letárgyaltunk és elfogadtunk, újra kell tárgyalni; például a tőke szabad áramlásának a fejezetét, amelyet a kormány - igaz, moratóriumot kérve a külföldiek földtulajdonl ására - elfogadott, és a földkérdést az Európai Unió igényeinek megfelelően beleállította a tőke szabad áramlásának kérdésébe. Ez a magyar helyzet ismeretében elfogadhatatlan, és mi soha nem is fogadtuk el. Ha folytatjuk a tárgyalást, akkor természetesen n em szállhatunk szembe európai irányzatokkal, és egyben elismerjük, végül is meggyőzhetők leszünk arról, hogy nekünk így is jó lesz. És ez máris elkezdődött. Máris folyik az agitáció, hogy ez is több, mint a semmi, nekünk így is oda kell
