Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
16 mennünk. Nos, ez ta lán még nagyobb hiba, mint amit eddig elkövettünk, nevezetesen, hogy ebben a folyamatban alapvető nemzeti érdekeinket adtuk fel. S ha akár a státustörvénnyel kapcsolatban, akár a szomszédainkkal való viszonyunkban a többi törvényt és szerződést tekintjük, bizony úgy jártunk el, hogy alkalmasak legyünk, sőt voltak olyan időszakok más kormányok esetén, amikor úgy jártunk el, hogy az eminens tanuló érdemjegyét is kiérdemeljük. Orbán Viktornak ebben a folyamatban egy érdeme van, az, hogy idejében kimondta, az E urópai Unión kívül is van élet. Nekünk most arra kell felkészülnünk, hogy ebből valóságot csináljunk, és olyan viszonyokat teremtsünk magunknak itt bent, amelyek életben tartanak, biztosítják megmaradásunkat, és amelyek nyomán európai életet teremthetünk m agunknak itt bent. Hogy ez hogyan lehetséges, engedjék meg, hogy azt majd a napirend előtti felszólalásomban mondjam el. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! A frakciók képviselői elmondták az észrevételei ket. Most megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, akit viszontválasz illet meg. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a pártok nevében felszólalóknak, hogy elmondták a véleményüket. Külön köszönöm a kormánypártoknak a k ormány elmúlt hetekben hozott döntését támogató véleményét, és azt a valóságos támogatást is, amelyet nemcsak az elmúlt két hónapban, hanem a megelőző, lassan már négy esztendőben is nyújtottak, hiszen az önök, vagyis a kormánypártok támogatása nélkül azok at az eredményeket, amelyeket ma elkönyvelhetünk, Magyarország valószínűleg nem érhette volna el. Ha megengedik, éppen ezért most a kormánypárti hozzászólók véleményére nem is válaszolok különkülön, csak megköszönöm azokat. Érdekes kérdést vetett fel Nagy Sándor képviselőtársunk. Azt mondta, Magyarországnak azt kellett volna elérnie, hogy az összes többi - a többi kilenc, hiszen tíz országot szokás megnevezni úgy, mint a bővítés első körében esélyes államot - kilenc országtól eltérő, azoktól, ha úgy tetszi k, megugró, azokat magunk mögött hagyó elismerő véleményt kapjunk, és ha jól értettem, így az lett volna a reális cél és elvárás a kormánnyal szemben, hogy mi akár egyedül is, amint lehet, azonnal lépjünk be, és a másik kilenc ilyen értelemben ne számítson sokat a mi megítélésünkkor. Én egyetértek ezzel az elvvel, szerintem is ez a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő gondolkodás, de az egy kicsit problémás, hogy a másik kilenc ország ezt nem így gondolja. Ezen még túl is tennénk magunkat, de a brüsszeli dön téshozók sem így gondolják. De még ezen is túltennénk magunkat, csakhogy az Európai Unió másik tizenöt tagállamának döntéshozói sem így gondolják. Tehát az elvárás szép, egyet is értek vele, de a kormánnyal szemben mércévé támasztani, képviselőtársam, nem tűnik reális igénynek. De ha már szóba hozta ezt a kérdést: nem akartam a dolgoknak egy másik olvasatát is előadni, mert akkor valószínűleg megkaptam volna a fejemre azt, hogy dicsekszem, vagy olyasmit állítok be eredményként, ami talán nem az. Mégis kérem önöket, gondoljuk végig együtt, hogyan is jutottunk el idáig. S kérem minden képviselőtársamat, különösen a külügyekben inkább jártasakat, idézzük fel, hogy 1999ben összegyűltek Berlinben az Európai Unió döntéshozói, és nagyon kedvezőtlen döntést hoztak Magyarország számára - ezért is mondom tisztelt képviselőtársamnak is, ezért sem volt okunk, hogy meglepődjünk , ugyanis Berlinben 1999ben fehéren feketén kimondták, papírra vetették, hogy a csatlakozni akaró országok mezőgazdaságai direkt támogatásként egy fityinget sem kapnak. Innen indultunk, kedves barátaim! 1999ben Berlinben kimondatott - ezek ténykérdések , hogy a csatlakozni akaró országok mezőgazdaságai közvetlen kifizetésként egyetlen fillért sem fognak kapni. Innen kezdtük. (Dr. Takács Imre: 3 ,4 milliárdot!) Ehhez képest hol tartunk ma? Háromnégy héttel ezelőtt eljutottunk odáig, hogy először tört meg a jég és hangzott el Brüsszelből olyan vélemény, hogy a 100 százalékot nem, de 10 százalékot talán el tudunk képzelni. Hol tartunk ma az első le írt papírosban? 20 és 30 százalék közötti számnál. Én
