Országgyűlési napló - 2001. évi téli rendkívüli ülésszak
2001. december 18 (249. szám) - A XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter:
138 Ez hét pontból álló országgyűlési határozati javaslat, és hat ezen túli érdemi pont, ami rendelkezik arról, hogy az egyébként már közbeszerzési eljárás keretében február elejére kiválasztott szakértői csapat által elkészített megvalósíthatósági tanulmányt meddig kell benyújtania a kormánynak a parlament elé; e zek alapján milyen, az állami szerepvállalás mértékéről, annak az arányáról, az állami szerepvállalással megvalósítani kívánt beruházásokról, fejlesztésekről szóló előterjesztést kell az Országgyűlés elé benyújtani; hogyan tartja fontosnak az Országgyűlés a magyar sport fejlesztését annak érdekében, hogy a világ legnagyobb sporteseményén, külföldön megrendezett olimpiákhoz hasonlóan, sikerrel indulhassanak csatába - hadd használjam ezt a kifejezést - a magyar sportolók. (19.40) Azt gondolom, ez nagyon konkr ét, kézzelfogható, garanciákkal körülbástyázott országgyűlési határozati javaslat, és valóban, nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy ez közös munka volt, kormányzati, nem kormányzati szakemberek, a sport világában és a magyar üzleti életben közreműködő szakembe rek vettek részt benne. Annál, amit augusztus eleje óta - amióta megalakult az Olimpiai Pályázatelőkészítő Bizottság , gyakorlatilag az elmúlt négy hónapban elvégeztünk, bármely európai ország, a világon bármely, olimpia rendezésén gondolkodó ország olim piai pályázatelőkészítő bizottsága sokkal többet nem is igen tehetett volna. Azt gondolom, amikor majd jövő tavasszal, aztán jövő nyáron és ősszel az Országgyűlés újraújra visszatér erre a kérdésre, akkor már bizony még több elvégzett munkáról tudunk táj ékoztatást adni, és még érdemibb kérdésekről tudunk szót ejteni. Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy a vitában elhangzott súlyponti kérdésekre hadd utaljak röviden, és ezzel kapcsolatban elmondjak néhány gondolatot. Azt gondolom, nem baj, ha kéte lyek megfogalmazódnak, szükség van arra, hogy a kételyek megfogalmazódjanak; nem baj, ha kritika megfogalmazódik, szükség van a kritikus vélemények megfogalmazására. Az a nagy baj, ha a kétely és a kritika megöli a cselekvést. Minden olyan kritikának, mind en olyan kételynek örülök, ami jobbító szándékkal fogalmazódik meg, és a megfogalmazó önmaga sem csupán a kritikáját és a kételyét fogalmazza meg, hanem személyesen is, fizikai értelemben vagy szellemi értelemben közre kíván működni az előkészítésben. Azon ban az a kritika és az a kétely, amelynek egyetlenegy célja van, hogy megölje, lassítsa, akadályozza a cselekvést, azt gondolom, nem csupán a világ legnagyobb sporteseményének az előkészítési munkálatait lassítja, hanem egy nagyon fontos közös nemzeti prog ramot kíván akadályozni. Nehéz néha különbséget tenni, hogy egy megfogalmazott kétely mögött mi a motiváció, ma ilyen kétellyel, olyan kétellyel, ilyen kritikával, olyan kritikával is találkozhattunk, de még egyszer mondom, minden kritika és minden kétely megfogalmazása szükséges, segíti a munkát, ha jobbító szándék vezeti, és még egyszer mondom, nem megölni, nem akadályozni kívánja a cselekvést. Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy három gazdasági vonatkozású megjegyzést hadd tegyek. Az első André Kostolany sokat idézett, sokszor pontatlanul, sokszor egy kicsit átfogalmazva idézett gondolata, amit ha megengedik - éppen ezért, nehogy ezt a hibát elkövessem - csak tartalmilag szeretnék idézni. A nagyon rideg racionalitás világának tartott közgazdaság tan, közgazdaságtudomány vagy alkalmazott gazdasági gyakorlat szempontjából is fontos, ő ugyebár a bankvilágot, a tőzsdét illetően fogalmazta meg azt, hogy ez mintegy 45 százalékban a racionalitás és 9596 százalékban a várakozások, a remény, a kalkuláci ók világa, bizony, az irracionalitás világa - pedig ez a legkeményebb világ, a gazdaság egyik legkeményebb szelete, szektora. Ugyanúgy azt gondolom, nem érdemes egymással szembeállítani a hitbeli, személyes meggyőződésbeli, nagy elszántságok lendítőerejét kihasználni akaró programokat azzal, hogy mindezt természetesen nagyon hideg, pragmatikus, tárgyszerű, ha kell, technokrata alapossággal kell előkészíteni és kivitelezni - a kettő nem mond ellent egymásnak. Álvitának, feleslegesnek, a való élet hétköznapok ban megtapasztalt jelenségeivel ellentétesnek gondolom azt, amikor a kettőt egymással szembeállítjuk,
