Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egé... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz):
100 ápolóknak, orvosoknak hosszú és költséges egészségügyi vizsgála tokon, foglalkozásegészségügyi vizsgálatokon kell átesniük a saját költségük terhére. (21.20) Én nem azt akarom javasolni, hogy valami ilyen módon kerüljük meg a problémát, csak jelzem, hogy végül is különböző technikákkal, vagy valamilyen szakmai, kamara i egyetértési joggal, vagy egyéb útonmódon, jövedelmezőségi, fizetésbeli tényezőkkel azért igyekeznek az adott ország szakismerettel rendelkező diplomásait védeni. És itt egy nagyon sajátos ügyről van szó, és én azt gondolom, hogy valóban a betegellátás b iztonsága szempontjából is döntő dolog, hogy olyan uniós országbeli, nyilván kiválóan képzett orvosok és gyógyszerészek dolgozhassanak az egészségügyünkben, akiknek a munkavállalása esetén, akiknek a magyar betegekkel történő kapcsolatteremtése esetén fel sem merülhet semmiféle gond, probléma, esetleg nyelvi zavar, amely adott esetben diagnosztikus vagy terápiás tévedésekhez is vezethet. Tehát én azt gondolom, hogy az orvosok és gyógyszerészek védelmén túlmenően a lakosság érdeke is amellett szól, hogy olya n megoldást találjunk, hogy a magyar nyelv igazolt ismerete maradjon meg követelményként, és én úgy gondolom, hogy e tekintetben majd a kapcsolódó módosító indítványoknál a bizottságon belül, remélhetőleg kormányzati támogatással, kell tudnunk találni egy kielégítő megoldást. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita első szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 1019. pontjai alapján, valamint a 29. és 31. pontok alapján. Írásban előre jelentkezett Mánya Kristóf képviselő úr, Fidesz. Tessék! DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A most tárgyalt törvényjavaslat 712. §ai a gyógyszertárak létesítéséről és működésük szabályairól szóló, még 1994ben elfogadott LIV. számú törvény, az úgynevezett patikatörvény előírásait módosítják. Ezen szakaszokkal sze retnék most foglalkozni, és gondolom, ezzel nem leszek egyedül. A törvénymódosítás elsősorban jogharmonizációs célú, de a részletes indokolásból az is kiderül, hogy meg kell teremteni a szabályozás összhangját az örökösödési jog és a gyógyszerész személyi joga között. A Tóth István képviselőtársammal benyújtott, az ajánlás 11., 12., 14., 15., 16. és 18. pontjaiban szereplő módosító javaslataink a gyógyszertári törvénynek az említett szempontokat erősítő, de ezeken túl is mutató módosítását célozzák meg. Jav aslataink szervesen összefüggnek, hiszen különböző oldalról, de azonos céllal a gyógyszertárnak mint közfeladatot ellátó, egészségvédelmi intézménynek a védelmét és ezzel szoros összefüggésben a működésért felelős gyógyszerésznek a tulajdonosi megerősítésé t irányozzuk elő. Célszerű, ha a módosító javaslataink részletezése előtt röviden számbavesszük a gyógyszertári törvény eddigi érvényesülésének, a gyógyszerellátás koncessziószerű szabályozásának eddigi hazai tapasztalatait. Sarokpontként három tényt kell szem előtt tartanunk. Az első, hogy a hatályos gyógyszertári törvény indokolásában megfogalmazta: a gyógyszertárak működési formáját elsősorban a személyijogtulajdonos gyógyszerész egyéni vállalkozásában tartja kívánatosnak. Másodsorban: engedélyezi a bet éti társasági formát a jogtulajdonos döntése alapján. A második alapvető körülmény: 1995től, részben a gyógyszerészek tőkehiánya, részben a jelentős politikai nyomás hatására, az egykori gyógyszertári központok tulajdonában lévő gyógyszertárak a település i önkormányzat tulajdonába kerültek, és ezek javarésze elismerte a szakmai privatizációt, tehát engedte a gyógyszertárak megvételét. Ugyanakkor Budapesten és egyes megyékben, ismét csak jelentős politikai segédlettel, a gyógyszerészeket strómannak tekintve , a gyógyszertárakat olyan
